Ritka meglepetés éri az embert, ha spontán belefut egy jól megszervezett, zseniális filmeket felvonultató horrormaratonba. Elsőre én magam is meglepődtem, de mivel a vizsgaidőszakomnak úgyis lassan a végét járom, úgy gondoltam, egy estét simán kihagyhatok, és megnézem magamnak, milyen az érdeklődés Szegeden az idegeket borzoló, rengeteg rajongót maguknak tudható újhullámos francia horrorfilmek iránt. Az eredmény egy remekül eltöltött este lett – néhány megmosolyogtató momentummal.

Kis rohanással érkeztem szerda este fél nyolc körül a szegedi Alliance Francaise irodájához, ahol a vetítést tartották. Az elején rögtön két dolog tűnt fel: 1. nem ártott volna, ha francia tudásom kicsit tovább nyúlik az ádötroábonzsúrmerszi örökzöldön, mert némileg könnyebben tudtam volna elbeszélgetni a hölggyel, aki egyszál házigazdaként fogadta a vendégeket és indította a filmeket. 2. meglehetősen sok olyan fiatal lány tűnt fel, akik első ránézésre még egy Péntek 13 szintű slashert sem tudtak volna megnézni, nemhogy olyan volumenű ideglelést, mint az aznap esti főattrakció, az Inside…

Szerencsére a film kezdése előtt sikerült pár dolgot megtudnom: a rendezvény gyakorlatilag amolyan prototípus volt. A szervezők (akiket viszont sajnos nem tudtam elérni) nagy rajongói a francia horroroknak, és úgy tervezték, ha sikeres a szegedi próbálkozás, rendszeressé tennék a dolgot, esetleg megpróbálkoznának valami hasonló dologgal Pesten is. Ehhez nagyon sok sikert kívánok nekik, mindig jó, ha valaki megpróbál rendszeres vetítéseket szervezni kedvenc műfajunkból 🙂

De visszatérve a vetítésre, a kezdés pontos volt, előtte még hangulatteremtésként Youtube csatornáról levetítették nekünk a héten addig már lement filmek előzeteseit, majd elkezdődött az Inside. A filmről bár hallottam már, még nem volt időm megnézni, így az újdonság erejével hatott, és mi tagadás, egy igazi remekmű, ajánlom mindenkinek (feltéve, ha látni akarja, hogy hogyan lehet a kínzást, a vért és az üvöltéseket művészetté szervezni). A tippem a nézőkkel kapcsolatban bejött, a finálé felé esküdni mernék, hogy volt, aki elsírta magát, vagy legalábbis a szemét sem merte kinyitni. A Haute Tensionre sajnos már nem tudtam maradni, köszönhetően a szegedi tömegközlekedés szigorának, de összességében nagyon kellemes élményben volt részem. Nagyon remélem, hogy az ötletgazdák sikerrel járnak a folytatás terén, ha bármi hasonlót rendeznek, én biztos ott leszek 🙂

Zoo_Lee

A hét teljes és tetszetős műsorlistája a következő volt:

hétfő: Saint Ange és Ils
kedd: Irreversible és Trouble Every Day
szerda: Inside és Haute Tension
csütörtök: Frontiére(s) és Sheitan
péntek (finálé): Martyrs