Még március elején meginterjúvoltuk a magyar zombitörténetet, a Holtak világát jegyző szerzőpáros egyik tagját, Lengyel Dávidot. Sajnos az egyeztetések, illetve jelen sorok írójának folyamatosan katasztrofális és kaotikus időbeosztása miatt ez az interjú a könyvről írt ismertetőnkkel együtt csak most kerülhetett ki az oldalra, viszont reméljük, ez nem szegi kedveteket. A beszélgetés során többek között szó esett a könyv előéletéről, a szerzők találkozásáról, illetve a közelgő folytatásokról is.

– Milyen filmek, vagy játékok adták az inspirációt a történethez?
-A Resident Evil játékok. Bár egyikükkel sem játszottam még, régebbi magazinokban rengeteget olvastam róluk, megtetszett a zombis történet, illetve ebből eredően a Kaptár című feldolgozás.

– Korábbi interjúkban, cikkekben említetted, hogy a Holtak világának története még 2004-ben kezdődött, akkor még forgatókönyvként, elsősorban saját szórakoztatás céljára. Esetleg voltak-e még olyan írások, amelyek valamilyen szinten az előzményeinek tekinthetők?
– Igen. Elkezdtem egy sci-fi novella sorozatot, kissé számítógépes játék stílusban, tehát mintha az egyik karaktert irányította volna valaki. Volt még egy forgatókönyv, ami horrorparódia akart lenni, de az csak rövid, pár oldalas volt.

– Hogyan ismerkedtetek meg a szerzőtársaddal, Kuba Richárddal, és hogyan kezdtetek el együtt dolgozni a sorozaton?
– Volt még anno egy közösségi oldal, amikor az ilyen kezdeményezések kezdtek elszaporodni, és volt azon egy apróhirdetés rovat. Gondoltam, csinálok egy amatőr filmet, volt is hozzá forgatókönyvem, feladtam egy hirdetést, hogy keresek szereplőket, meg igazából bárkit, aki tudna segíteni, és akkor neki már volt ott egy hirdetése, amiben ő is ugyanezt írta le. Megadta a honlapcímét, ott megnéztem a videóit, megtetszettek, és e-mailben felvettem vele a kapcsolatot. Elküldtem neki egy-két forgatókönyvemet, köztük az előbb említett horrorparódiát, ami annyira megtetszett neki, hogy kérte, ha van még valami, akkor küldjem el, és akkor többek között a regény kezdetleges verzióját is elküldtem. Ez teljesen fellelkesítette, és már elkezdett gondolkodni, hogy hogyan lehetne megfilmesíteni egy-két jelenetet, voltak saját ötletei is, és kérdezte, hogy ezt elkészíthetné-e. Nekem pedig a megfilmesítés volt eredetileg az ötletem, amikor elkezdtem dolgozni rajta, de a lehetőségeim nem voltak adottak, ő viszont már csinált filmet, úgyhogy megengedtem neki. Mint tudjuk, ebből nem lett semmi, de 2008-ban – egészen addig kerestünk statisztákat, írtuk a forgatókönyvet – javasolta, hogy ha a filmből nem lesz semmi, akkor legalább megírhatnánk regény formájában.

– Gondolom sokakat érdekelhet, hogy hogyan oldjátok meg a közös munkát a könyveken, amikor te Szegeden, ő pedig Pesten van. Mesélj egy kicsit az együttműködésetek menetéről!
– Általában én írom meg a történetet, a fő vázat, aztán e-mailben elküldöm neki, ő átnézi, ahol gondolja, ott belejavít, beleír, kiegészíti vagy kivesz belőle dolgokat különböző színekkel jelölve, majd ezt a javított változatot visszaküldi nekem. A módosításait pedig vagy jóvá hagyom, vagy ha valamivel nem értettem egyet, azt visszaküldöm neki, és ezt a küldözgetést addig folytatjuk, amíg mindketten el nem fogadjuk a végeredményt.

– Ezzel ha jól sejtem, a folyamat kicsit lassabb is, mint az egyszemélyes írás, igaz?
– Igen, ezért is tartott két évig megírni a könyvet. Bár ebbe egy fél év üresjárat is beletartozott, amíg megállt az írás.

– Milyen formában fog majd napvilágot látni a jelenleg készülő mellékszál, a napló? Tervezitek ezzel is a megjelenést könyvesboltban, vagy esetleg csak digitális kedvcsináló lesz?
– Könyv formában fog megjelenni, de könyvesboltba nem kerül, mivel digitális nyomással, kis példányszámban lesz kinyomtatva.

– Ha jól sejtem, a filmről azért nem tettetek le véglegesen, igaz?
– Igen, de azt már nem mi fogjuk csinálni, hanem ha lesz akkora szerencsénk, és felkeltjük filmstúdió figyelmét, akkor szívesen vennénk, ha vászonra szeretnék vinni.

– Próbáltatok-e már valamilyen formában nyitni a külföldi közönség felé? Azt minden egyes aspektusában kihangsúlyoztátok, hogy ez egy magyar regény, de gondolom, elsősorban külföldi filmes cég érdeklődését próbáljátok felkelteni.
– Angolra lefordíttattuk a regényt, most nézzük át és javítgatjuk az esetleges hibákat, és esetleg majd megkeresünk egy külföldi kiadót.

– Az angol változatban módosítottátok a magyar helységneveket, személyneveket?
– A nyers fordítást láttam még csak, abban azt hiszem maradt minden ugyanúgy, de erről a szerzőtársam tudna bővebben nyilatkozni. A fordítást hivatalos fordítóval végeztettük, de ő ellenőrzi a végeredményt.

– Eddig milyenek a visszajelzések az olvasóktól?
– Teljes mértékben pozitívak. Ugyan rávilágítanak néhány hibára, de végső soron első könyvről van szó.

– Láttam, hogy az oldalatokon az olvasók választhatják ki a következő kötetek borítóit. Ezeket hogyan tervezitek meg?
– Az első kötet borítóját egy grafikus készítette, nekünk csak az elképzeléseink vannak meg, az első esetében ez az volt, hogy legyen egy háttal álló emberalak, egyik oldalán a normális világgal, másik oldalán pedig a lepusztulttal, és hogy a cím fölött legyen egy tépés. A második kötet most zajló borítószavazásán három, általunk meghatározott variáció között szavazhatnak a látogatók, akik között, ha részt vesznek az ezzel egybekötött nyereményjátékon, egy Holtak világa – Küzdelem könyvet sorsolunk ki. A szavazással egyébként az a célunk, hogy az olvasók számára legszimpatikusabb borítóval jelenhessen meg a folytatás.

– Esetleg volt valós mintája a könyv szereplőinek?
– Igen, volt néhány valós személy, de csak mintaként, így könnyebb volt a karaktereket mozgatni, hogy ki, milyen helyzetben mit csinálna. Így a regény gyakorlatilag önmagát írta.

– A történet két szálból tevődik össze. Az egyiket, a kiskőrösit gondolom te tapasztalatok alapján írtad, de hogyan keletkezett a másik, egyetemista szál? A dátumok alapján, amikor elkezdted a munkálatokat 2004 körül, még elég messze volt az egyetem, honnan szereztél alapokat a Szegeden is játszódó egyetemista szálhoz?
– Többnyire elképzelések, és a két idősebb testvérem beszámolói, javaslatai alapján. Illetve a kezdetben még konkrét egyetemista szál nem volt, csak Szeged szerepelt benne említések szintjén. Sok eltérés történt az akkori változathoz képest. A naplóban eredetileg még egy videofelvétel is lett volna, csak azzal kapcsolatban például rájöttünk, hogy túl bonyolult lenne. 🙂

– A népszerűséggel kapcsolatos elvárásaitok megvalósultak?
– Nagy elvárásaink nem voltak. Mivel trilógiára tervezzük ezt az egész világot, ezért a célunk inkább az volt, hogy az első kötet inkább csak bevezesse ezt a nevet a polcokra.

– Tehát az első kötet csak amolyan bevezető volt, és a fő hangsúly a folytatásokon lesz?
– Igen, a lényeg az volt, hogy most megjelenjen ez, és ott legyen a könyvesboltokban.

– Elképzelhető, hogy a következő kötetek is csak digitális nyomásban jelennek majd meg, mint a napló?
– Nem hinném, azokat is szeretnénk bevinni a könyvesboltokba, és erre a kiadónknál meg is van a mód.

– Szegeden többször is láttam, hogy az utcán pólókkal, szórólapokkal próbáltátok népszerűsíteni a regényt, előfordult már, hogy valaki megismert, megszólított, hogy “Ezt tényleg ti csináltátok?”
– A póló most is rajtam van, ilyen eset pedig pont múlt héten fordult elő 🙂

– Milyen más médiumokon próbálkozol még a zombitémával? Régebben említettél olyanokat is, hogy majd szeretnél valamit kezdeni a zombik és a játékok kombinációjával.
– Igen, programozó révén számítógépes játékban gondolkodok, de egyenlőre a regényen van a fő hangsúly.

Köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk a továbbiakhoz!

Zoo_Lee