Az első rész nagy siker, az első blockbuster meg mittomén, naná hogy folytatást követelt. Brody rendőrfőnöknek már a hekk említésétől is szoborrá merevül az arca, ennek ellenére hozzáértéssel egyengeti a tengerparti kisvároska biztonságát, és mikor a szörny újból felüti uszonyát, még furább eszközzel ugyan, de horgászni indul.

Történet: Megoldatlan eltűnések, Brody cápára gyanakszik, de a városvezetés nem hisz neki, sőt amikor pánikot kelt, elbocsátják, nem tesz jót a közösségnek és az üzletnek az efféle cselekedet. Persze bebizonyosodik, hogy tényleg a nagy fehér szedi áldozatait, Brody gyermekei és azok barátai életét mentve egyedül bánik el a fenevaddal. A módszer banális és röhejes, de legalább a seriff ropogósan tálalja így ezzel a példánnyal jó lakik az összes turista!

Spielbergnek ajánlották fel először a folytatást, de Ő még csak válaszra sem méltatta a producereket, egyszerű vásári fogásnak titulálta, a végeredményen is felháborodott. Aztán John D. Hancock-ot keresték fel (leghíresebb mozija a kissé amatőr minimalista Let’s Scare Jessica to Death, még Stephen King kedvenc filmjei közé is bekerült ), aki el is kezdte a munkát, de végül kirúgták és átadta helyét a tévéfilmes Jeannot Szwarcnak. A forgatókönyv igazából semmilyen szinten nem viszi tovább az első részt, akár egy remakeként is lehetne gondolni rá. A cápa már nem a tenger isteni ura, a megközelíthetetlen, ösztönök hajtotta szupergyilkos, hanem egy precíziós gyilkoló gép, mintha csak be lenne programozva. A serdülő szereplők behozatala, és az „aki szexel meghal” metódus már-már tinihorrorrá degradálja, és hogy újból eljátsszák a „ne viccelj Brody, még hogy egy cápa?” jelenetet röhejes. Ennek ellenére többedszerre is nézhető alkotás kerekedett ki, bár a végső leszámolás megoldása és kivitelezése pláne ennyi év távlatából kissé szánalmas.

A forgatás az első részhez hasonlóan most is viszontagságos volt, sok bonyodalmat okozott, hogy a nyári felvételeket ősszel és télbe nyúlóan forgatták. A szereplőknek sokszor jeget kellett szopogatniuk a felvétel előtt, hogy a leheletük ne látszódjék, a fákra mű leveleket ragasztottak, mert az eredetik értelemszerűen lehullottak már. Az eredeti főszereplők Dreyfuss kivételével visszatértek, sőt még a zeneszerző John Williams is leszerződött, aki az első rész főbb motívumait megtartva gondolta tovább és alkotott újból emlékezetes taktusokat. Hosszú ideig ez volt mindenidők legjövedelmezőbb folytatása, természetesen ahogy a Cápától a Csillagok háborúja, úgy ettől a Birodalom visszavág csaklizta el a címet.

Nem nézhetetlen, sőt a többi folytatáshoz mérten még mindig mozinak lehet nevezni, de sajnos a nagy múlthoz, nem tud felnőni.

 

Értékelés: 6/10

 

Miskei