Az eredeti Transformers filmekkel bizony úgy vagyok, mint az egyszeri ember a mekis (műanyag) kajával: vagyis szép, jó meg minden, de köszönöm, ha lehet, legközelebb inkább hazai szendvicset ennék. Viszont a népek kajálják, mint állat. Így aztán szinte kihagyhatatlan alapanyagnak bizonyult Michael Bay bácsi trilógiává bővült epic sci-fi akció-mozija, már ami az Asylum-ot illeti…

Az alakváltó robotok első részét bőszen végignéztem, mivelhogy én is voltam kölyök, mégpedig abban az időben, amikor ezek a járművekből (meg mindenféle másból) átalakuló szerkezetek nagyon mentek, mint játékok, én pedig szó, ami szó bigottul rajongtam értük. Aztán elkészült a második rész, amit a felénél feladtam, ugyanis nem bírtam ezt két órásra bővített high-tech szintű sci-fi/akció-kavalkád közbeni teljesen felesleges popcorn-hangulatú romantikusra vett nyáladzást; harmadikat pedig már meg sem néztem már. Viszont kíváncsian vártam ilyen alapanyagból milyen low budget marhaságot tud kihozni nyomorult Asylum…

Különös esetek történnek Los Angeles városában: előbb egy mobiltelefonból mutálódott pókszerű herkentyű lövi fejbe lézerrel egy prominens diplomata lányát, majd egy száguldó kocsi öli meg gazdáját. Még jó, hogy az eseteket nyomozó rendőrnek van egy csini unokahúga, valamint annak Dolph Lungren kinézetű, ex-tengerészgyalogos haverja, így aztán nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Feltűnik a színen még néhány szupertitkos, GYéHáDékkel (Gyilkos Harci Droidokkal) foglalkozó kormányügynök, akik besegítenek. De nem sokáig, ugyanis bázisukat megrohamozza egy szem robot, aki veszélyes tüzeket lő a kezéből. Mivel nincs más megoldás, rendőr nagybácsi feláldozza magát, így a robot már nem tud jeleket küldeni a haverjainak, ergó a Föld megmenekült.

Fiatalok ezt mivel mással, mint dugással ünneplik. Aztán mégis beüt a krach, mivel egyszer csak robotok hullnak alá az égből, hogy miért vagy hogyan, senki sem tudja. Városokat rombolnak porig – ezt persze nem láthatjuk, mert az sokba került volna az alkotóknak, inkább csak szórványos információkat csepegtetnek. Párunk egy tudósnővel kiegészülve okosan a sivatagba hajt, de ott meglövi autójukat egy robot, ahelyett hogy kifilézné őket a marha! Néhány túlélővel kiegészülve, – mint például a történet szempontjából tök érdektelen, pészmékeres lányát erőszeretettel emlegető polgármester – azt tervezik, hogy megmentik L.A. városát, mielőtt ezek a gaz űr-robotok beszennyezik az ivóvíz-készletüket mindenféle bacival…

Igazán csak azt imádom az Asylum cég készítette filmekben, hogy igyekszenek mindent a lehetős legminimálabbra szorítani, ami filmek esetében csak lehetséges – gondolok itt például a pár szereplős tömegjelenetekre, a sírógörcsöt előidézően ócska CGI-re vagy akár ugyanazon jelenetek többszöri gátlástalan bevágására. Olyan dolgokat, hogy színészi játék vagy valamiféle logikával elkövetett vágások, meg már nem is említek, hiszen teljesen felesleges. Helyette kapunk példaértékűen extra, mindfuck perceket, mint amikor Dolph baleset után még véletlenül sem a saját csajához megy oda elsőként, vagy a feka polgármester érzelmi reakciók nélkül nézi végig, amikor egy másik arc szitává lövi a lányát. De azért riszpekt nekik, hogy három-négy különféle robotok sikerült előállítaniuk erre a második részre, ami ugye az eredeti, Revenge of the Fallen című próbálja meg valahogy utánozni…

Értékelés: 5/10

eyescream