Az egyik kedvenc King regényemből egy tévés minisorozat született, ami a komplex történetet tekintve nem is meglepő. Előkerül a varázslattól elkezdve a romantikán át a gonosz űrlényekig minden, ami az igazi mókához szükséges. Szerencsére mindezt egybe vágva élvezhetjük, csak a 3 órás játékidő árulkodik az eredeti formátumról.

Azt hiszem, egyikőtök sem fog megdöbbenni, amikor elmondom, hogy mindkét főszereplőnk írással foglalkozik. Bobby Anderson westernregényeket ír, Jim Gardener pedig Bobbyhoz írt verseiből próbál megélni. Na mielőtt ezen fennakadnátok, a Robertát is így becézik. 🙂 Az életük gyökeresen megváltozik, amikor a nő kutyasétáltatás közben megbotlik egy nem mindennapi tárgyban. Hiába próbálja kiásni, egyszerűen nem talál széleket, mágikus hatásai viszont egyre inkább felszínre törnek. Soha nem tapasztalt kreatív energiák szabadulnak fel benne, ráadásul hangok sugallta technikai tudásra is szert tesz. Az őrült, góliátelemmel működő találmányok végül nemcsak az ő lakásában, hanem egész Havenben teret nyernek az arra fogékony lakosoknak köszönhetően.
Jim nagyon aggódik, főleg, hogy ő a fejébe ültetett fémlemez miatt nem részesül az immár szakadéknyi gödörben elterülő dolog hatásaiból. A várost egy kisgyerek titokzatos köddé válása bolygatja fel, de ez csak a kezdet. Egyre több furcsa gyilkosság és eltűnés történik, az emberek pedig egyre inkább átadják magukat a masina vallásos tiszteletének. A közösség egy irtózatos és nagyszabású végjáték felé tart, és túl kevesen maradtak elég józanok a megakadályozásához…
A rémes gyerekszinkronok, a gumiszörnyek és a költséghatékony effektek szinte már kötelező kellékei egy ilyen produkciónak. Tény, hogy közel nem olyan félelmetes és súlyos hangulatú, mint a regény, és gusztustalanságban sem merítették ki a sztoriban nyugvó lehetőségeket. Ettől függetlenül egy szórakoztató alkotás, a fordulatok nem teljesen kiszámíthatóak, aki pedig halálosan retteg például az életre kelő játékbabáktól, biztosan örökre megjegyzi magának ezt a filmet.

értékelés: 7/10

DeerWoman