A hazai horrorajongókat már hónapok óta lázban tartja Hatvani Balázs horrorfilmje, a Gingerclown, amelyben többek között olyan legendák játszanak, mint Tim Curry, Lance Henriksen és Brad Dourif. A közelgő megjelenés ürügyén készítettünk interjút a rendező úrral, többek között arról, hogy milyen művek inspirálták a munkában, milyen volt együtt dolgozni a színészekkel, illetve, hogy milyen formában kerül majd bemutatásra a film.

-Honnan jött az ötlet egy bohócos horrorhoz?

Mindig is vonzottak a vidámparkok és cirkuszok hangulata és világa, valahogy olyan helyek ezek nekem, mint egy titokzatos másik világ, ahol nem az unalmas, hétköznapi dolgok találhatóak, és ahol a sok vidámság ellenére, amikor senki nem látja, egészen sötét dolgok is történhetnek. A bohócokat is izgalmasnak és félelmetesnek találom (nem is tudom,ki gondolta, hogy a bohóc a tökéletes formula egy gyerek felvidításához) , mert soha nem tudhatod, mi is van a festék és a maszk alatt. Egy olyan karakter, aki a legártatlanabb, tökéletes gyermeki bizalmadat kéri, hogy ne félj tőle, vele nevess, fogd a kezét… Soha nem tudhatod, vissza kapod-e azt a bizonyos kezet. 🙂

-Több helyütt is említést tettél az Evil Deadről és a Labirintusról, mint irányadó filmről, vannak más horrorok is, amelyek esetleg nagy hatást gyakoroltak rád?

Természetesen, rettenetes szeretem a nyolcvanas évek filmjeit, és ezek közül horrorokat is, de inkább azokat a filmeket szeretem, amiben több műfaj is keveredik, és azok alapján osztályozom a fejemben, mit is jelent nekem az a film. Pl. az én szótáram szerint a Ridley Scott féle Legenda, a Gremlins, a Selyemgubó, a Twilight Zone, az Alien / Aliens, horrorok, de sokkal többek annál. De nagyon nagy kedvencem Don Coscarelli “Phantasm” szériája, nagyon kevesen ismerik és zseniális, remélem, még tudok együtt dolgozni Angus Scrimm-el, de nagyon szeretem a Tales from the Crypt részeit és szerintem remekmű a Poltergeist is. Persze napokig lehetne sorolni, Tom Hanks összes régi filmjét, Mike Nicholst is egyre jobban kedvelem, bár ő valódi horrorokról csinált filmeket 🙂

-Milyen volt az együttműködés a magyar és az amerikai stáb között?

Remek, az amerikaiak nagyon lazák és kedvesek, és igazán szeretik, amit csinálnak, nem azt a szakmai és emberi vergődést érzed, amit sajnos itthon. remélem, ezen változtat ez a film.

-Tim Curry már bizonyított bohócként a hazánkban is ismert Az-ban, ez mennyire befolyásolta a választást?

Mindig is szerettem Tim Curryt, szerintem egyedi és különleges adottságokkal bíró színész, és szerettem “It” -ként is a Stephen King moziban, de alapvetően mikor írtam a történetet, egyszerűen éreztem, hogy ez csakis Tim Curry lehet.

-Milyen érzés olyan horror ikonokkal együtt dolgozni, mint Brad Dourif, vagy Lance Henriksen?

Fantasztikus 🙂 Brad Dourif egy hihetetlenül felpörgött karakter, valóban is olyan, mint a filmjeiben, és emellett zseniális és igencsak profi színész, aki azonnal reagál a dolgokra.Pl. aa arról volt szó, hogy a szörny épp falatozás közben beszél, azonnal megtett mindent, hogy valami kaját találjon a stúdióban, hogy tényleg érezzük, ez a lény most eszik.  Imádtuk a vele való munkát. Ugyanez elmondható Lance Henriksenről, akivel már évek óta szeretnék együtt dolgozni, mert zseniális színész, és mellette egy hihetetlenül aranyos és kedves ember, nagyon jó humorral és személyiséggel. Minden percre, amit vele dolgoztunk, csak mosolyogva tudok gondolni. Komolyan, ha minden filmben csak vele dolgozhatnék, teljesen boldog lennék a filmjeimmel. Michael Winslow pedig leírhatatlanul tehetséges és örök gyerek színész, elég, ha csak megnézed a Space Balls-t, most is pont olyan. Sean Youg pedig valóban nem replikáns, és csodás személyiség.

-Melyek azok a tényezők, amik miatt egy ilyen retro stílusú horrorkomédia szerinted elnyerheti a közönség tetszését?

Szerintem a Gingerclown különleges film, több okból is. Egyrészt, mert szerintem teljesen egyedi hangulata van, másrészt mert nem kapaszkodik annyira egy meghatározott irányvonalba, hanem inkább a régebbi filmekből merít, amikre igenis van igény a mai napig, csak hát mit tehet a néző, ha már sehol nem kap olyat, amit régebben szeretett? Beéri az új változattal. A nagy Hollywoodi stúdiókból kezdenek eltűnni azok az emberek, akik még érezhették Hollywood régi varázsának erejét, azt a hangulatot, amit ma már keresni kell. Már nincsenek Billy Wilderek, Matthau-k, Lemmon-ok, nincsenek Orson Welles-ek, Hitchcock-ok, de nincsenek Lucasok, Spielbergek, Donnerek és Zemeckisek sem nagyon. Átalakult minden és könyörtelenül lecserélte a neveket, a történeteket, a ritmusokat, és új alakot vett fel, kielégítve a nagyon kitolódott ingerküszöböket. Ha valaki kicsit utánajár, akár youtube-on is megtaláltja azokat a sorozatokat, filmeket, amik pl. Spielberget vagy Lucast motiválták. Hol vannak egy Rod Serling féle Twillight Zone hangulatához ezek a mai filmek? Már nincs meg ez az ártatlanság, misztikum. Az arcodba kapsz mindent. A Gingerclown más.

-Mi a véleményed arról a nézetről, hogy manapság Amerikában nehéz érvényesülni egy saját szkripttel?

Attól függ, kinél szeretnél érvényesülni, és mik a céljaid. A világ és Hollywood is keresi a megújulást és az új alkotókat (és persze a pénzt és az eladhatóságot), de senki ne gondolja, hogy ír egy könyvet és majd csoda történik, és felhívja Jerry Bruckheimer, vagy Scott Rudin, vagy valamelyik aktuális stúdió főnöke, hogy tessék, itt van 30 millió dollár, csinálj filmet. Én sokkal inkább hiszek az olyan produkciókban, mint amiket Sam Raimi képviselt, vagy amiket Don Coscarelli csinált… De mondhatnám Kevin Reynoldsot is. Szerintem a legnagyobb név George Lucas, aki tényleg egyedül, egymaga teremtette meg azt, amit szeretett volna, és biztos vagyok benne, hogy ezt azért tudta megtenni, mert az álmait és a gyermeki énjét nem hagyta bedarálni holmi trendek által.

-Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a magyar közönségtől?

Pozitívokat, amiért nagyon hálás vagyok. Remélem sikerül ezzel a filmmel javítani a hazai filmek megítélésén is, és elsősorban szórakoztatnom őket.

-Amennyiben sikeres film készül, elképzelhető, hogy megmaradsz a horror területén, vagy csupán egyszeri próbálkozásról van szó, az eredményektől függetlenül?

Nagyon remélem, hogy sikeres lesz, és a kérdés is érdekes. Nagyon vonzó számomra ez a műfaj, de nem mondanám tisztán horrornak a Gingerclownt sem. Én nem tudnék ” Fűrész”  meg “Human Centipede” típusú filmeket csinálni, hiába a viszonylag biztos piaca ezeknek a filmeknek. Úgy gondolom, a sokoldalúság miatt, amit szeretek, van helye még horror filmeknek az életemben, sőt akár Gingerclown folytatásának is, de szeretnék olyan filmeket is csinálni, amik hűek lehetnek azokhoz, amik inspiráltak engem. Richar Donner “Goonies”-a, Spielberg majdnem minden régebbi munkája, az Alienek, a Star Wars, vagy Zemeckis korábbi filmjei.

-Mennyire befolyásolja az elkészülés tempóját, hogy közben még a másik nagy projekted, a Thelomeris is készülget?

A Thelomeris egy másik úton halad és egy másik stílust képvisel. Nem hatnak egymásra, vagy ha igen, csakis pozitívan.

-A film promója alapján elsősorban külföldre készül, de mi a helyzet a hazai megjelenéssel? Lesz esetleg mozis premier nálunk?

Sokan kérdik, mikor lesz bemutatva itthon, vagy nemzetközileg, és nem tudják, hogy ezt egyáltalán nem a gyártó dönti el, hanem a forgalmazó és a mozik, és nekik ez fontos kérdés, mert övék a 75%-a a bevételnek, és nem is az alkotóké. Ők diktálnak. Hollywoodban van egy olyan táblázat előre az évre, ahová tudja a stúdió, mit akar beszúrni, kb mennyien mennek be arra a filmre, és leadja a drótot Michael Baynek, vagy fordítva, hogy fel kéne robbantani pár közkórházat, autóparkolót pár robottal ekkor és ekkor. Egyeztetünk forgalmazókkal folyamatosan és nem kapkodjuk el, de nem kell sokat várni rá, az biztos.

Köszönjük a lehetőséget, és sok sikert kívánunk a bemutatóhoz, természetesen miest nálunk is elérhető lesz a film, azonnal írni fogunk róla.

Zoo_Lee