Hogyan lehet egy olyan filmnek előzményt csinálni, aminek tudjuk, hogy mi az előzménye? Ez már fogas kérdés, de ha hozzátesszük, hogy ebben a bizonyos filmben meg is mutatják az előzményt, akkor a kérdés némiképp módosul: Hogyan lehet egész estés filmet forgatni egy pár perces visszaemlékezésből? Hát így. Aki látta az Underworldöt, emlékszik rá, hogy Michael megkapja Lucien emlékeit és így megtudhatjuk, miért tört ki a háború a vámpírok és a vérfarkasok közt. A Rise of the Lycans ezt az eseményt mutatja be részletesen és azt, hogy honnan jutottunk el odaáig, amikor is az első epizódban megpillanthatjuk Selene-t egy erkély párkányán guggolva…

Viktor (Bill Nighy) már jó ideje uralkodik tartományában vámpírként. A többi nemes féli őt, védelmet várnak tőle és adót fizetnek neki, ám a háta mögött elátkozott mivoltáról suttognak. Az utóbbi időkben elszaporodó vérfarkas-támadások miatt pedig a fő-vérszívónak csak tovább főhet a feje… Mindeközben Viktor lánya, a harcos amazon Sonja (Rhona Mitra) megjátssza a pökhendi nemes kisasszonyt, ám titokban viszonya van a vámpírokat szolgáló alakváltók vezérével, Luciennel (Michael Sheen). A lány azonban magára haragítja apját folyamatos engedetlenségével és miközben a külső fenyegetés egyre csak nő, a benti viszályok is kezdenek elharapódzni. A vérszívók egyre kegyetlenebbül bánnak rabszolgáikkal és Lucien elhatározza, hogy felszabadítja népét az elnyomás alól. De ha sikerül is a terve, miként alakul a sorsa a két ellenséges fajból származó szerelmesnek? Mi lesz vajon a fontosabb a férfi számára: az „alattvalói” jövője vagy saját boldogsága?

Eddig egyszer láttam, de csak annyi maradt meg belőle, hogy nem volt túl jó. Most, a második megtekintésre már valamivel jobban tetszett, mert rájöttem, hogy ez végülis csak az Underworld világába helyezetett dráma egy hősről, aki felszabadítja a népét; mindezt pedig az eredeti részben is látott Rómeó és Júlia-motívum színesíti. Ha viszont így nézzük a dolgot, akkor nem annyira zavaró, hogy gyakorlatilag alig történik valami. A legtöbbször csak beszélnek, amit néha szakít meg egy-egy csatajelenet, de a főszereplő hármas (Sonja, Viktor, Lucien) érdekeit/motivációit jobban szemügyre véve érdekes dolgot vehetünk észre. Mindegyiküknek van egy fennkölt célja (a szerelem, az uralkodás, a szabadság elnyerése) és emiatt felelősséggel tartoznak egy náluk nagyobb erőnek (a szerelem maga a nagyobb erő, a többi vámpírnak/nemesnek/a tanácsnak, a népnek), ugyanakkor mindnyájuknak van egy különleges személy az életében, akivel összeütközésbe kerülnek a nagy cél elérése közben (Sonja az apjával, Viktor a lányával, Lucien Sonjával). Pluszban pedig Viktor vállát nyomja a fogadott fiú tetteinek súlya is, hiszen ha hihetünk neki, akkor úgy tekint a fő-vérfarkasra is, mint a saját vérére, így az ő árulása is fáj neki. Valamilyen oknál fogva Viktort nem viszi rá a lélek Lucien elpusztítására, még a lányát is előbb ítéli halálra, mint őt. Vajon miért? Nighy nagyon durván néz ki és mint mindig, most is nagyszerű; Sheen nem kevésbé. Rhona Mitra jó csaj, de nekem Kate Beckinsale jobban bejön:) Visszatér még a második részben megismert krónikás Tannis és az elsőben látott lycan-alvezér Raze is. Egyetlen aprócska bökkenő van: Ha Sheen karaktere képes a tisztavérű farkasokat irányítani, akkor miért nem próbálja meg soha megtalálni William Corvinus-t? Ugyanígy Sonja is régen rájöhetett volna, hogy a medálja nem csak egyszerű medál és akkor már ki is nyomozhatta volna, hogy mi az. Szívesen megnéztem volna, ahogy William és Lucien egyesítik erőiket… Sajnos erre már nem kerülhet sor, de közeledik az újabb folytatás, immár teljesen naprakész vagyok Underworld-ügyben, így amint megérkezik a negyedik rész, megyek is a moziba, aztán beszámolok róla itt! Összesítésben: A vérfarkasok lázadását mindenképpen meg kell nézni legalább kétszer, hogy az ember értékelni tudja, de mivel nyilvánvaló a sztori vége, ezért nincs kiért izgulni, ez pedig sokat ront az értékén…

értékelés: 7/10

tvshaman