Unod már a sok zéró kategóriás, DVD-re gyártott, erősen lebutított, kiszámítható, low budget vámpíros-farkasemberes-zombis fost, és valami igazán jófajta retró filmre vágynál?! Megoldás nem más, mint a Chillerama, amely négy merőben más stílusú, műfajú történetet foglal magába, melyek egyszerre merítenek a múltbéli (már kissé elavult) ijesztgetési technikákból, ámde hódolat mellett furmányos fricskázzák is ezeket a szeretnivaló trash-sztorikat!

Egy rosszarcú fószer – mint az események későbbi menetéből megtudjuk, ő az egyik mozigépész, de nem akarom lelőni a poént, mert lesz még bőven meglepetés! – azzal az előre megfontolt szándékkal ássa ki halott nejét, hogy még egy utolsó orális szexben részesülhessen (mármint ő), azzal viszont nem számol, hogy elhunyt arája szépen tökön harapja, rikító kék vérrel itatva mindent…  (Hmm… csak nem Sin City hommage?!) Ezzel a zseniális képsorral indít a Chillerama, melynek már kerettörténete is baró: egy idejét múlt autósmozi lerombolásának utolsó éjjelén négy kis B-trash-grindhouse epizódot mutat be az összesereglett fiataloknak…

Első filmünk a Geczilla egy sperma gyengeséggel küzdő átlag férfiről szól, akinek orvosa van olyan figyelmes, és megajándékozza egy (még kísérleti stádiumban lévő) ondó-serkentő szerrel. Tabletta bevételét követően azonban nem várt mellékhatások jelentkeznek: bármilyen kis izgalom hatására majd belepusztul a páciens, egyetlen megoldásként pedig rá kell rántania, ha nem akar még szarabbul lenni. Ez még nem is lenne akkora hatalmas gond, viszont az így kinyert sperma – mert ugye egyetlen egy darabot produkál az illető – egyre grandiózusabbra mutálódik. Egy vakrandi keretében kiszabadított jószág aztán elkóborol, és pár kisstílű hentelés után óriás méretűvé válva New York-ot kezdi terrorizálni, mire kiderítik, hogy ez a Giant Sperm bizony a Szabadság-szobrot akarja megkettyinteni…

Rendező, forgatókönyvíró és egyebek mellett a főszereplő Adam Rifkin az ötvenes-hatvanas évek szörnyfilmes trash-hangulatát idézi vissza már-már szemtelenül pajzán alapötletével, korabeli színezéssel és retrospektív technikai megoldásaival (lásd: odavetített hátterek), a direkt benne hagyott bakik meg valami ritka zseniálisak, akárcsak Eric Roberts feltűnése, de amúgy az egész film királyság! 10/10

Második epizódban (I Was a Teenage Werebear – magyar fordításban: Az ifjú medveember) a barátnőjével kibontakozó szexet elutasító, kvázi nem éppen a tradicionális csapatban játszó Ricky megismerkedik egy Talon nevű sráccal, aki egyébként megmenti egy balesettől – barátnőjét viszont elüti egy kocsi. Mindezt annyival nyugtázza, hogy elénekel egy dalt – és még jó néhányra sor kerül a rész folyamán – a bensőjében lakozó, ki nem adható érzelmekről. Egy birkózó edzés alkalmával Talon aztán jól seggen harapja főhősünket, aki ettől kezdve először furán érzi magát, szép lassan pedig ugyanolyan láncos-bőrruhás, meleg medveemberré változik, mint Talon és a csicskái. Egy edzőtermi bitang mészárlás után (pénisszel átszúrt hasfal azért elég durva!!) rá vár a feladat, hogy döntsön: meghagyja az embereknek a választás jogát, vagy ő is rákényszeríti őket a medveség elfogadására, mint Talon – természetesen ezt is dalban mondja el…

Ez az I was a teenage… sorozatot felelevenítő session igazából a horrorfilmek átváltozós misztikumának és a tinédzserek érzelmi transzformációinak kettősét idézik egy csomó – szerintem teljesen felesleges – musical-szerű zenés betéttel. Magyarázatnak még annyit tennék hozzá, hogy ezen rész rendezője, a homoszexualitását maga is nyíltan vállaló Tim Sullivan (2001 Maniacs, 2001 Maniacs: Fields of Scream) azért választotta a medveséget, mint fogalmat, mert az egy a meleg közösségekre jellemző szleng kifejezést takar. 10/7

Anne Frankenstein naplója című harmadik moziban bepillantást nyerhetünk, amint a Frank nevű zsidó család nagyban bujkál a náci rohamosztagosok elől. Van náluk egy napló, amit a nagypapa (eredeti nevén: Frankenstein) írt valami zagyva halott-felélesztési kísérletről. Pechjükre megtalálják őket, és Hitler elkobozza a naplót, nem sokkal később pedig már el is kezdi kifejleszteni az új über-fegyverét az első… bocsánat második világháború megnyerése céljából. Pici Macikája, Eva Braun is vele tart, amikor felélesztik a pajeszos-szakállas zsidó szörnyet (!), ami aztán hamar öntudatára ébred, és a kulisszákon át elkezdi kinyírni a jelenlévőket…

Azt hittem a náci vámpírok és zombik után már tényleg nem lehet újat mutatni, de megint csak rácáfolni látszott a világ. Egyszerűen fergeteges, amit ebben a részben leművelnek! A világuralomra törő Hitlert konkrétan olyan kis ügyefogyott, szánalmas kreténnek ábrázolják, mint amire még talán Chaplin klasszikusában a Diktátorban sem volt példa, a feltámasztott zsidó szörny betanítását ábrázoló képsor meg aztán  tényleg bődületes nagy hülyeség! Sírva röhögtem végig az egészet, annyira szenzációsra sikerült ez a koncepció – külön kiemelném a direkt elcseszett technikai elemeket. E részt forgatókönyvét jegyző és rendező Adam Green előtt aztán tényleg le a kalappal! 10/10

A negyedik alkotás Fernando Phagabeefy rendező – olyan filmekkel a háta mögött, mint A halálos p*na, Salo 2: következő nap, valamint a Rosemary piknikasztala – Elhalás című kissé kakicentrikus celluloidja, amit a direktor úr profánul csak úgy ír le, hogy a mű „saját szaroddal fog megerőszakolni”. Sajnos (vagy szerencsére) nem sok megy le a filmből, ugyanis az autósmozit elözönlik a zombik! Hogy honnét vagy miért, azt nem árulom el – mint ahogy azt sem, hogy hol az a bizonyos beharangozott negyedik film, melynek címe hivatalosan: Zom-B Movie. Szinte áthatjákk a klasszikus (horror)filmekből vett idézetek, az Ördögűzőtől kezdve az Aranypolgárig, szóval iszonyatosan szórakoztatóra sikerült ez a rész is! 10/9

Összesítő értékelés: 9/10

eyescream