Merhige szerint ez egy örökkévaló egyetemes nyelven írt dokumentum, ami időtlenül érthető mindenki számára, míg a mai ember szemének egyfajta Rorschah-teszt maga a látvány. Ahhoz, hogy ezt elérjék minden egyes képkockán 8-10 óra utómunkát végeztek, így egy évig készült ez a gyönyörűség. Miről szól? Az anyatermészet szétkeni testén az öngyilkos isten spermáját, majd világra hozza a fiút, aki közel hatvan percig epileptoid görcsben vergődik a mocsokban. Kedvet kaptatok hozzá? Én igen, de így utólag úgy érzem nem voltam rá igazán felkészülve…

A történetet valójában kétféleképpen közelíthetjük meg: mi játszódik le a képernyőn és mi a véleménye róla legjobb barátnőnknek, Wikinek. Ezt látjuk: Egy kifeszített lepedő mögött egy maszkos férfi görnyedezik. Egyszer csak abbahagyja. A lepedő alól kibújik egy nő, aki kiveri a hullának és a meglehetősen dús szemérembozontjába dörgöli a produktumot. A nő áll egy mezőn. Egyszer csak nem áll. Aztán jön a rángatózó kopasz. Okádik is. Csuklyás alakok jelennek meg. Sziklákon keresztül hol vonszolják a kopaszt, hol nem. Víz csobog. Zene nincs. (Lerágtam a körmöm izgalmamban.) Ezzel szemben ez történik a Wikipédia szerint: a gondokkal küzdő Isten pengével addig vagdossa magát, míg bele nem hal. Egy nő, a Földanya kibontakozik a maradványaiból, felkelti a test utolsó ösztönét és az ondójával telíti magát. Teherbe esik és elvándorol egy hatalmas és terméketlen tájra. A magzat egy felnőtt rázkódó emberben ölt testet, akit magára hagy. A Föld fiát egy ismeretlen nomádokból álló csoport elragadja, és egy köldökzsinórszerű kötélen elvonszolja. A Földanya újra találkozik a meghurcolt gyermekkel és vigasztalja őt. Egy hasonló zsinórral ő is maga után húzza. Nomádok tűnnek fel újra és megerőszakolják. Az Embert otthagyják, hogy gyászolhasson anyja élettelen teste fölött. Egy újabb csoport jelenik meg, elviszik és feldarabolják. Eltemetik a maradványokat, amik fölött buja növényzet kel ki.
A Begotten egy olyan film, ami vagy magával húz az első pár képkocka láttán, vagy eltaszít végleg. Még az első esetben sem mondanám, hogy érdemes végignézni, ugyanis nem láttam több értelmét, mint mondjuk egy “Buzi cowboyok pudingot esznek” stílusú művészfilmnek. 72 percnyi értelmetlen és erőltetett mondanivalójú agónia, öncélú rendezői maszturbálás az egész, bár néhány részt kétségkívül inspiráló hatásúnak találtam én is. Azt olvastam, hogy Marilyn Manson folyamatosan ezt nézte, amikor az Antichrist Superstar című albumot készítette. A hangulata vagy a kísérletező képtechnológiája valóban ihletet adhat, de más célból nem ajánlom megnézni.

értékelés: 2/10

DeerWoman