Ebben a történetben azon különleges eset állt elő, amikor Saya, az utolsó (igazi) vámpír egy titkos kormányszervezetnek végzett küldetésekben írt emberi vérrel táplálkozó, denevérszerű démoni teremtményeket. Az eredeti anime rövidfilmből készült már manga sequel, két anime sorozat (egy 50 részes folytatás és egy 12 részes spin-off) videojáték és egy egész estés élőszereplős változat. Én most ez utóbbiról és természetesen az eredeti animéról ejtenék pár szót a továbbiakban.

Saya külsőre mint akármelyik japán iskoláslány, azzal a különbséggel, hogy egy henger alakú tokot cipel magával mindenhova, ami egy katanát rejt, tudniillik ezzel írtja a chiropteranoknak nevezett emberi véren élő kreatúrákat, amik egyébként emberi alakban vegyülnek el a valódi emberek között, ám Saya képes megérezni a jelenlétüket. Furcsamód Saya immunis a napfényre, de ennek miértjére nem kapunk magyarázatot a filmből, ahogy egyéb vámpírokra jellemző dolgokról se igazán esik szó. In medias res a közepébe csöppenünk a sztorinak: miután Saya végzett egy metróállomáson egy démonnal, már kapja is az új megbizatást közvetlen főnökétől, Davidtől, aki egy Vörös Pajzs nevű szervezetnek doldozik. 1966-ban járunk, az amerikai Yokota Légibázison, Japántól nem messze, ahol a helyi középiskolában épp a halloween-napi partira készülődnek. Saya feladata megtalálni és likvidálni a feltehetően ott tartózkodó chiropteranokat, mielőtt azok elkezdenék lemészárolni a lakosságot, ám ez nem zajlik zökkenő- és áldozatentesen, mindemellett a suli e.ü.nővére is belekeveredik az események sűrűjébe…

A 2009-es filmadaptáció szintén ezen az epizódszerű történeten alapul, bár pár dolgot megváltoztattak az eredeti cselekményhez és szereplőkhöz képest, ám jócskán hozzá is tettek a történethez; megismerjük Saya múltját és indítékait, a szervezettel való kapcsolatát, és többek között további infókat kapunk a démonok mibenlétéről is. A Saya történetét bemutató szál elég erőteljesen idézi a klasszikus szamurájfilmeket, emellett az egésznek van egyfajta meseszerű hangulata a föld alól előtörő nindzsákkal meg a finálé álomködben úszó leszámolás-jelenetével úgy, ahogy van mindenestől, közben a támasztponton zajló jeleneteket, meg az eredeti sztori nővérét helyettesítő tábornokcsemete tinilányt elnézve ízig-vérig amerikai tinihorror-hangulat kerít hatalmába, de az alkotók nem estek át a ló egyik odlalára sem.

Sőt, Onigen, Saya ősellensége hoz az egészbe egy a tradicionális japán szellemtörténetekre emlékeztető hangulatot, mindezt horribilis mennyiségű vérrel és (főként) kard általi csonkolással tálalva. Az egyetlen, ami részemről némi kívánnivalót hagyott maga után az az átalakult démonok; ha nem is a küllemük, de a felhasznált animációs technika mindenképp; valahogy nem illettek az egész látványvilágba, kissé komolytalannak hatottak a film egészéhez képest, talán néhol gagyinak is, de ez a film élvezhetőségéből vajmi keveset vont csak le.

Műfajilag nem is igazán tudnám besorolni; nem kifejezetten horror, de nem is egy szimpla akciófilm; bővelkedik fantasy elemekben, egyúttal a szamurájfilmekre jellemző, hamisítatlan kardvívó harcjelenetekben; egyik sem, de egy kicsit mégis mindegyik. Szórakoztató, pörgős, és a Saya-t alakító Gianna Jun határozottan szemrevaló teremtés. Bár kicsit úgy érzem, Saya vámpír mivolta csak egy ürügy a halhatatlanságát illetően, mert bár a filmben már láthatjuk (feltehetően) emberi vért is inni, és az animében látszólag negatív érzelmeket vált ki belőle a feszület, ennél több nemigen utal vámpír mivoltára. Ettől függetlenül ez egy kifejezetten szórakoztató, akciódús popkornúvi, megtekintését ajánlom mindenkinek!

Az animét a hangulata súlyozza, a filmet főleg a látvány és a pergő akció:
8/10

phobic23