Az előző írásomól kiderült, hogy az eredeti film a kedvenceim közé tartozik. Nem vártam kitörő lelkesedéssel az újráját, de a Last house on the left remake sem lett rossz, ami reménykedésre adott okot. Az eredmény végül egy szuper kis horror lett, de az alapszituációtól és néhány kisebb kapcsolódási ponttól eltekintve egy teljesen más hangvételű filmet kaptunk. Nem kevésbé erőszakos, azonban az egyediségéből jócskán lefaragtak, így a botránykeltés helyett inkább a popularitásnál marad.

Sarah Butler (Flu bird horrorból lehet ismerős) sajnos a nyomába sem ér a Camille Keaton által képviselt csinibabának, de a színészi játéka ezt egy kicsit ellensúlyozza a későbbiekben. Mindenesetre amikor behajt kissé elveszetten a benzinkútra, nem éri el azt a lélegzetelállító és molesztálásra felhívó hatást, mint elődje. Ellenben sikerül beégetnie az egyik srácot, amivel lefektette a következő eseményekhez vezető körülmények alapkövét. Ezeket ismerjük már, minimális történeti változtatásokkal jutunk el az erőszakig.
Kegyetlenebb lelki terrorral szembesülünk, sok szempontból magasan veri brutalitásban és a kínzások változatosságában az eredetit. Ezzel azonban elkezdődik az a folyamat, amikor eltűnnek azok az elemek, amik a régit olyan szerethetővé tették: együtt érezhetünk Jenniferrel, de nem tudjuk beleképzelni magunkat a helyzetbe. Bár az emberi fantázia határtalan, ha a másik megalázásáról van szó, ez nem egy mindennapos erőszak, inkább az írók erőfitogtatása. A végén nem kegyelmeznek meg a lánynak, hanem egy hídról leveti magát a folyóba. Az igazi baki azonban itt következett be. Nem Jennifer szemszögéből követjük tovább az eseményeket, végigszenvedve vele az erdőben bujkálás, rovar és dögevés megpróbáltatásait, hanem kizárólag a srácok mindennapjait követjük. Így szinte minden átmenet nélkül következik a film igazi kiteljesedése, a megtorlás.
Ezúttal egyáltalán nincs jelen az a momentum, hogy a szexuális vonzerejét használja fel Jennifer a fiúk előcsalogatására, inkább a szorongásra és félelemre épít. A kieszelt gyilok nagyon ötletesnek, találó bosszúnak mondható, de a lány feltételezetten rendelkezésre álló eszközeihez és testi erejéhez képest nagyon kacifántosak. Egyértelműen a Fűrész filmek által elindított újhullámos gyilkosságsorozatot tolnak az arcunkba, ami kétségkívül szórakoztató, de nem különösebben egyedi. Igazából egyáltalán nem értékelem csalódásnak a remake-et, nagyon kellemes választás egy esti filmezéshez. Az eredeti klasszikushoz képest hiányzik belőle az a plusz, amitől a kedvenc filmünk lehet, vagy legalább egy emlékezetes alkotás, de ettől függetlenül bátran ajánlom nektek.

értékelés: 8/10

DeerWoman