Michael Jackson’s Ghosts (1997)

Michael Jackson mindig is nagy horror-rajongó hírében állt, nem véletlenül kérte fel anno a Thriller-hez magát a legendás Vincent Price-ot narrátornak és John Landis-t (An American Werewolf in London) rendezőnek. Ezúttal sem bízta a véletlenre, a Ghosts sztorijához magát a horror nagymesterét, Stephen King-et kereste meg, aki Jackson-nal, Stan Winston-nal (Pumpkinhead) és Mick Garris-szel (Masters of Horror, Fear Itself) karöltve látványos és bizarr, de mindenképpen zseniális rövidfilmet hoztak össze.

A történet a régi klasszikus Universal horrorok hangulatát idézve fekete-fehérben nyit; viharos éjszakán ködbe burkolózott, temetővel körülvett ódon kastélyhoz értkeznek ‘Normális völgy’ lakói, fáklyákkal, felbőszülve. A kastély urához jöttek, azzal a szándékkal, hogy elkergessék békés kisvárosukból, mert túlságosan ‘furcsa’ (eredetiben freak) ahhoz, hogy köztük élhessen. Bár a gyerekek nem bánják, hogy az idegen különös mutatványokkal szórakoztatja őket néha napján, de a felnőttek szándéka szilárd és megmásíthatatlan. Közülük is a polgármester az ügy szószólója és igazából az egésznek hacacáré felbujtója is. A polgármester nem kertel, rögtön közli a Maestro-val, hogy semmi keresni valója a városukban, pakoljon és menjen, különben… A fenyegetésre a kastély fura ura egy kis mókát javasol: akinek hamarabb sikerül ráijesztenie a másikra, az marad. A polgármester mint egy szikla állja a próbát; a Maestro halott rokonsága félig oszladozva előmászik a falakból, majd őrült össztánc veszi kezdetét… Plafonon táncoló, rothadó kísértetek, moonwalkoló csontváz, óriási torz démon és a végén a karót nyelt polgármester a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, ha (gyomorból) kirobbanó formában van, és az ördög táncoltatja a lábait. Megijedtél?

Mit mondhatnék még? A zenék (2Bad / Is It Scary / Ghosts) zseniálisak, a táncok zseniálisak, a maszkok és az effektek a mai napig megállják a helyüket, és első ránézésre meg se mondanád, hogy Jackon játszik minden főbb szerepet, a polgármestertől a táncoló csontvázig. Sokmindent rá lehet húzni Jackora de azt nem, hogy ne értett volna ahhoz amit csinált és ne hozta volna ki a lehető legtöbbet az ötleteiből, márpedig ötletekben mindig bővelkedett, erre a Ghosts is ékes bizonyíték.

Annyit még hozzátennék, hogy véleményem szerint ez a film egy fricska Jackson részéről mindazoknak, akik ‘furcsának’ tartották őt; mindenki tudja, mennyi mindennel igyekeztek meghurcolni karrierje folyamán a pedofíliától az operációkon át a bőrfehérítésig meg a többi baromság, amikkel nap mint nap alaptalanul szembesítették. Én hiszem, hogy Jackson jó ember volt és egy igazi zseni, tele milliónyi ötlettel és kitudja mit alkothatott volna még akár horrorfilmek terén is, ha nem következik be 2009-es kétes hírű halála. Mindenesetre a világ szegényebb lett nélküle.

10/10

phobic23

Be the first to comment on "Michael Jackson’s Ghosts (1997)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .