Nyirkos, sötét, kincsekkel és szellemekkel telepakolt katakombák. Mennyire is szeretjük az ilyeneket, mint egy klasszikus tábortűz körüli “ijesztős mese”. 2009-ben pedig el is készült ez a mese…

1979-ben egy piti tolvaj megpróbál feltörni egy sírhelyet valami kriptában. Miután lehúzza az arangyűrűt a csontváz ujjáról, a koporső lecsukódik, levágva ezzel a kezét szegény tolvajunknak. Ráadásul még a kriptaajtó és bezárul…
Vissza a jelenbe, ahol épp most engedték ki Perry-t a börtönből, aki barátnőjével, PJ-jel, Dorian-nal, Adriana-val és Morgannel találkozik. Elkötnek egy autót és találkoznak Ginával, aki egy remek bulit vázol fel előttük: a Nagy Világválság idején a város alatt épült egy komplex katakomba rendszer, amely a gazdagok temetkezési helyéül szolgált, és telis tele van kinccsel. Mi sem kell több, másnap már fosztogatják is a termeket, de persze a kripta szellemei is gondoskodnak róla, hogy senki se hagyhassa el a katakombákat a kincsekkel…

Ez a film annyira unalmas, hogy még róla írni is szenvedés. A film nyolcvan százalékában egy vizes sötét teremből kúsznak át egy másik vizes sötét terembe. És ami ebből a monoton dögunalmomból sokkolásként felráz minket, azok a 1920-as évek ruháiba öltözött hologram szerű szellemek, melyek vibrálnak, mint egy rossz adásjel. De akkor is csak azért ébredünk fel, hogy feltegyük a kérdést magunknak, hogy “mi a franc, jól láttam? Letöltéshiba?” A színészek rosszak, és túljátszák magukat, ráadásul az alkotott karaktereik sem szimpatikusak. Egy rakás tolvaj, akik nemcsak, hogy pofátlanok, hanem még bénák is.

Kizárólag azért kap pontot, mert itt-ott láthatunk ijesztő képeket egy röpke pillanatra. De könyörgök mindenkit, kerüljétek el, mert semmilyen értelemben nem szórakoztató.

értékelés: 3/10

levyathan