Ennél találóbb magyar címmel régen ajándékoztak meg alkotást, ugyanis egy pokolian uncsi részt követ egy újabb ugyanolyan. Ezúttal a már sokat szenvedett Kirsty és hitvese sorsába pillanthatunk bele.

Családi idillt szakít félbe egy szörnyű autóbaleset. Hiába próbálja Trevor megmenteni, Kirsty beragad a járműbe és vízbe fullad. Csakhogy amikor a szelektív amnéziájával felébred, a rendőrök azzal fogadják, hogy nyitott ajtókat találtak, holttestet viszont egy szálat sem. Mivel csak a feleségére emlékszik, mély és szentimentális gyász vesz rajta erőt, amiben számos felbukkanó szerető zavarja meg állandóan. Lassan derengeni kezd neki kicsapongó élete, a sok veszekedés, és egy bűvös kocka, ami mindent megold helyette. Egészen jó elgondolás villant fel szerintem, amikor gömb szerkezetként ábrázolták a Lemarchand-dobozt, de ezt nem vitték tovább, gurulás közben azonnal kockává alakult. Pedig nem kell feltétlenül egy átjárónak léteznie csak a gyönyör síkjára.
Felrémlik Trevornak, hogy házassági évfordulóra vette nejének az értékes csecsebecsét, mert már nagyon meg akart szabadulni Kirsty fojtogató megbocsátásától és állandóan bús boci szemeitől. Az apjától és Frank bácsitól származó vagyon sem volt egy utolsó szempont, mint kiderül egy munkatársával osztoztak volna rajta a segítségéért cserébe. Azonban a rendőrség sem hülye, már rég gyilkossági ügyben nyomoznak, amiben ő az egyedüli gyanúsított. A végén persze már megint kiderül, hogy az egész film csak egy óriási hallucináció volt, és valójában amikor Kirsty kinyitotta újra a kockát, megint egyezséget kötött Pinheaddel. Öt lelket ígért a sajátjáért cserébe, fifikás kis ribanc, nem igaz? A három szerető, a cinkos munkatárs és a hűtlen férj lelkét szaggatják szét a láncok, míg ő elégedetten tovább áll. Trevor hallucinációiban a helyszínlelésénél a holttestével kapcsolatba kerülő szereplők játszanak szerepet, és a négy gyilkosságot éli át, amit felesége követett el.
Ebben a részben legalább a látszatát próbálták fenntartani, hogy valami fordulat is van a cselekményben, de ugyanolyan fostalicska az egész, mint az előző. Nem értem, hogy ezt a hallucinációs-lelki terroros vonalat miért erőltetik, pont a velejét veszti el ezzel a Clive Barker-féle Pokol fájdalmas gyönyöre. Egy hajszállal talán azért élvezhetőbb volt az előzőnél, de még mindig méltatlanul rossz ahhoz, hogy a Hellraiser címet viselje.

értékelés: 3,5/10

DeerWoman