Horror filmekben szinte már-már kötelező motívumként elvárjuk, hogy a Halott újra feltámadjon, esetleg körmünk rágjuk le, hogy különféle természetnek ellentmondó folyamatok sikerrel járjanak, és ezáltal legyen az elhunyt személyből újra élő. Azt a kreatív lehetőséget viszont még nem láttam filmvásznon, hogyha a Halál folyamatát valamilyen okból kikerüljünk – ergó meg kellett volna halnunk, de ez valamiért mégsem történt meg -, akkor csuklyás barátunk fogja magát, és egy alternatív úton, de újra becserkész minket…

Alex és megannyi sulis társa Párizsba készül tanulmányútra. Mikor már a gépen ülnek, de az még nem indult el, a srácnak víziója támad, hogy bizony le fognak zuhanni. Le is rángatja róla öt társát, meg egy szekszi tanár nénit, aki szintén velük kolbászol éppen. Az ominózus 180-as járat persze annak rendje és módja szerint felszállás után egyből le is zuhan – ők pedig túlélik. Ezzel akár happy end is lehetne…

…de mivel eleve nem gyártanak negyedórás filmeket, és különben se akarna senki egy ilyet megnézni, hát folytatódik a cselekmény. Zsaruk egyből rátámadnak Alex-re, hogy biztos az ő keze van a dologban, és egyébként is mi az, hogy csak így megérezte meg minden; de a túlélők sincsenek elragadtatva a ténytől. Búcsúzás, temetés miegymás, már éppen kezdenének túl lenni a traumán, mikor hullani kezdenek a túlélők. Először Alex barátját folytja meg egy szárítókötél „véletlenül” a fürdőben, majd az egyik bigét csapja el szintén „véletlenül” egy arra járó busz és így tovább… Az eddig csendes és nem kimondottan szép Clear – ugye minden filmbe kellő okkult, hívő emberke – és Alex megfejtik, hogy ez a csúnya Halál listát csinált, ergó úgy jön el most értük, ahogy a gépen kellett volna elpatkolniuk. Ámde – mert kell egy furmányos csavar is a műbe – ha előre tudják, mondjuk látomás formájában, hogy kivel miként fog végezni, esetleg megelőzhetik csuhás barátunkat. Így aztán el is kezdődik egyfajta versenyfutás…

Nekem úgy, ahogy van, tetszett a film – beleértve az amerikai horrorokban kötelezően szereplő sztereotípiák, szokásos kliséket, ezek ugyebár (sajnos) kikerülhetetlenek -, mert összességében túlmutat az átlagos slasher-film keretein. Főleg hogy a Halál, mint egy természetfölötti – ugyan láthatatlan, de valójában létező, olykor „érezhető” – jelenség okolható mindenért, nem pedig valami gagyi szörny, ócska dumájú sorozatgyilkos vagy egy tré átok. Pont ez a megfoghatatlan, de mégis racionális motívum ad misztikus hangulatot az egész mozinak. Persze hozzá kell tenni, hogy a halálnemek kissé bugyuták, de azért kellő iróniával elviselhetők, illetve az ominózus „cselezzük ki a halált” terv és ennek fejtegetése is ellenpontozza a viszonylag komolyabb Halál-feelinget.

Értékelés: 8/10

eyescream