1989-ig az elkészült Rémálom az Elm utcában-epizódok fele azt mutatja, hogy Robert Shaye producer szerette fialtatni a pénzét, mindegy volt, hogy jó filmmel vagy rossz filmmel, csak dőljön a lé. Freddy Kruegerrel pedig anno bááármit el lehetett adni (sőt, talán még ma is így van), úgyhogy minden egyes vele elkészített mozinak nyitva hagyták a végét, egy újabb garantált folytatásra. Bizony, garantált, mert átlagosan kétévente jött egy újabb, nézzük most a 22 évvel ezelőtt bemutatott ötödik epizódot!

Az Álmok Urának túlélő párocskája, Alice és Dan elvégzik a középiskolát és nagy nyári vakációjukat tervezik. Ám egy közösen eltöltött pásztoróra után a lány hosszú ideje először lát rémálmot, amit nem tud uralni és pár nappal később a fiú meghal – látszólag ittas vezetés miatt. Hősnőnk ekkor tudja meg, hogy terhes és ezzel egyidőben egyre biztosabb lesz abban is, hogy Mr. Krueger (Robert Englund) valahogy visszatért a springwoodi fiatalokat kísérteni. Ráadásul Freddy rémtettei miatt Alice ébren, fényes nappal kezd hallucinálni az áldozatokról. Barátai segítségével az álomharc-edzett lány másodszor is szembeszáll a karmos kesztyűs démonnal, aki Alice még sem született fiát akarja saját céljaira felhasználni! Az álomgyermek viszont nem (csak) ez a fiú, hanem egy sok évvel ezelőtti tragédiából megfogant szörnyeteg, akinek édesanyja, az egykori apáca, szellemként megnyugvást nem találva járja a világot. Talán ő jelenti a megoldást az Elm utcaiak rémálmainak megszüntetésére?

A Nightmare 5-6-ra egyáltalán nem emlékeztem, így ez a második nézésre is újdonságként hatott. Először is: az alapötlet kitűnő és annak is örültem, hogy Lisa Wilcoxot megtartották főszereplőnek, viszont ezen a két dolgon kívül már csak a képregény-rajongó srácot meg a hozzá kapcsolódó részeket tudnám pozitívumként kiemelni, minden más igen silány lett. A nyitó zuhanyfülkés lidércnyomás a Freddy bosszújához hasonlóan remek indítás lett, ám a gyilkos feléledését ábrázoló jó 10 perces szekvencia rémesen szar – az ultra-béna Freddy-baba miatt. Miközben ment a film, néztem, hogy basszus, a legtöbb halál-jelenetet nem is lehet látni, össze-vissza van megvágva az anyag és utólag kiderült, hogy valami nagyon lebutított változatot láttam, amiből minden rondát, félelmetest vagy érdekeset kiollóztak. Sőt, még az előző részből nekem nagyon tetsző humort is kihagyták. De ezeken túl is olyan állatságok vannak, mint hogy a néger csaj egyszerre tanul, ápolónőként dolgozik, és még versenyszerűen úszik is; plusz a zene idegesítő; a lezáró káosz-jeleneteket meg a Hellraiserből lopták. Azért egy rossz filmet is lehet jól lezárni, lásd, mondjuk a második epizód befejezését, de itt még ez sem sikerül: egy ostoba, unalmas „csavar” van a legvégén. Persze mindehhez el kell mondanom, hogy azért lett ez ilyen, mert össz-vissz 8 hét alatt forgatták le rohamtempóban és a szkript is csak a munkálatok megkezdése előtt négy nappal lett kész – a rendező Stephen Hopkins-t viszont e remek teljesítménye miatt később megbízták a Predator 2 dirigálásával is. Érdekesség, hogy a nyitó rémálomban háromszor is láthatjuk Robert Englundot maszkja nélkül, egy őrültet játszva; és mindenképpen meg kell említenem még, hogy a betétdalt Bruce „Iron Maiden” Dickinson írta és adta elő – az én változatomban ez se volt benne… Összefoglalva: az előző rész jól teljesítő főszereplőnőjét visszahozzák még egy körre, kap egy érdekes segítőtársat a képregényes fiú személyében és még az alapötlet is tetszik, ám a borzalmas vágás, a rossz zene és a gagyi effektek elrontják az egészet. Lehet, hogy a vágatlan verzió – amit a mai napig csak VHS-en adtak ki – jobb ennél, de nekem ez a Rémálom az Elm utcában 5 nagyon nem tetszett. Jobb volt, mint a kettő, és még a kasszáknál is jól teljesített, de ettől még unalmas, rossz film.

értékelés: 5/10

tvshaman