Amerikának régóta ott Charles Xavier professzor és az X-men társulata, de Japán sem sokáig maradhatott ki az spéci tulajdonságokkal megáldott mutánsok terén. Ebben a Tokyo Gore Police és egyéb gore-társai által már prezentált, bizarr humorral átitatott agymenésekben bővelkedő moovie-ban csak úgy hullanak az emberek, dől az artériákból vér, azt meg nyilván mondanom sem kell, hogy a testnyílásokból a legelképesztőbb biomechanikus aberrációk törnek elő…

Rin nemsokára 16 esztendős lesz. Nem elég, hogy az osztálytársai cseszegetik a suliba (ilyenkor meglehetősen furán kezd viselkedni a keze), még az orvos is kikötözi, és ki tudja mit akar vele csinálni, ha meg nem szökik onnan. Otthon a birthday parti keretében bevallja faterja, hogy ő valójában egy mutáns – szerintem nem pont ezt a meglepetést várta – de nem sokáig tart a buli, mert betörnek hozzájuk a Tokyo Gore Police-ban megismert páncélzatú rendfenntartók, és kinyírják szüleit. Rin keze erre magától aktivizálódik (biomechanikus végtagként funkcionál a továbbiakban) és rendre lemészárolja az erőket.

Kétségbeesésében az utcára menekül, ahol további embertömeg irányul ellene lincselés célzatával, persze mindegyiket legyakja. (Külön kiemelendő az a rész, amikor egy pék csajból kenyeret farag!!) Összetalálkozik egy másik különleges mutációkkal rendelkező csajjal, aki elviszi megboldogult Jacko-ra hajazó, androgün mesteréhez. Tőle tudja meg, hogy az emberek kiirtották ősi fajukat (hilko), és csak néhányan maradtak fent. Csak a miheztartás végett: olyan aberrációkkal rendelkező fiatal egyedek találhatók a csapatban, mint például a seggéből egy láncfűrész kinövesztő csaj, egy másiknak melléből egy kard ugrik elő, de olyan is akad, aki az alkarjában egy szamurájkardot rejteget, szóval szép kis galeri, haha! Vasálarcot kap a fejére, és a többiekhez beáll harci fogásokat tanulni. Nem sokkal később az Anti-Hilko Csoportosulás (melynek vezére bizonyos generális) éppen bemutatót tart legújabb fejlesztéséből, mikor Rin és barátnője Yoshie (hangyászsün-orrú, polipkezű mutáns) rajtuk ütnek, ergó egy újabb mészárlás következik, ezúttal egy baromi igénytelenül kinéző szürke színű, szarvas izé is megkapja a magáét. Rin ellenzi az ártatlan emberek mészárlását, habár Mesterét és a többi tanítványát ez nem igazán hatja meg ezzel. Vége fele aztán harc harcot követ. Először meg kell küzdeniük az ismét felbukkanó Tokyo Gore Police hadsereggel, majd mutáns-mutáns harc következik, ugyanis a Rin és Yoshie párosa a szükségszerűen a többi spéci lény ellen fordul. Mesterük közben egy rituálé segítségével egy hentesbárd kezű, óriási giga-mutánssá változik (mely ráadásul nem megszokott helyen található melleiből savat lő, figyeled!), de a páros egy sugárhajtású mutánson repkedve szerencsére megoldják a helyzetet!

Úristen megint mekkora egy baromság kerekedett! Yoshihiro Nishimura (Tokyo Gore Police, Machine Girl) és Noboru Iguchi (Machine Girl, RoboGeisha) a két gore-filmes guru közös agyszüleménye ez a movie, amely nyomokban (filmzene is hasonló, a rendfenntartók kinézete meg konkrétan ugyanaz) képviseli ugyan a Tokyo Gore Police által megismert világot, de mégsem sikerült annyira jól.

Brutális halálnemek, az ezekben elhasznált billió liter vér, ja és persze a legkülönfélébb mutációkból eredő harcok – egyik kedvencem, amikor a polipkarú csajt együtt támadja a motorfűrész-seggű és a mell-kardos bige, de aztán ez utóbbi kettő egymásba csúszik, amolyan 69-es póz jelleggel, haha!

Vannak benne kreatív dolgok, ami nyilván nem elég, a CGI eléggé csapnivaló néhány helyen; meg milyen rész az már, amikor a mutáns csajok hentelik az ártatlanokat, alatta meg ilyen karibi-hangulatú zene szól végig, és rázzák rá magukat WTF?! Nekem mondjuk szórakoztatónak bizonyult, ha nem is annyira, mint a TGP és társai – mert bizony a felállított mércét nehéz megdönteni -, én alapból imádom az ilyen eszetlen filmeket, mindenféle lehetetlen, agybeteg mutációkkal nyakonöntve. Nem rossz, de láttam már jobbat is, de azért egynek elmegy.

Értékelés: 7/10

eyescream