Az első két Fűrész után azt hittem, hogy egy hónap alatt fogom végignézni az összes részt, a harmadik, negyedik értelmetlen és gusztustalan trancsírfesztiválja után pedig úgy gondoltam, soha többé nem nézek meg egyet sem ebből a sorozatból. Azonban mint már sokszor korábban, ezúttal is a kritkus énem (kombinálva kíváncsiságommal) győzedelmeskedett, így a Fűrész 5 lemeze is a lejátszómba került.

Mivel a Fűrész 4 lebutította és meggyalázta mindazt, amit a korábbi részekben szerettem, nem sok elvárással néztem meg a folytatást, amit ráadásul néhány keményvonalas Fűrész-rajongó ismerősöm is a sorozat mélypontjának nevezett. Elképzelni sem tudtam, hogy még meddig lehet csavargatni az amúgy is teljes káosszá avanzsált történetet, sem azt, hogy lesz, aki még egyáltalán érdeklődni fog az újabb szélesvásznú automata daráló iránt.

Ha feltétlenül meg kéne határoznom a cikk alanyának szerepét a sorozatban, azt mondanám, ez az a bizonyos összefoglaló rész, ami kibogozza a fullos agymenésnek áldozatul esett történetet, és elvarr néhány igen idegesítő nyitvahagyott szálat. Rögtön a Fűrész 4 vége után járunk, Hoffman kiviszi a kislányt az épületből, azonban Strahm is megmenekül az élete kioltására tervezett csapdából, amivel igen kellemetlen problémává válik a sorozatgyilkos nyomozó szemében. Miközben Strahm gyanúja Hoffman iránt fokozatosan bizonyítást nyer, különböző visszapillantásokon át megismerhetjük az ex-nyomozó és Kramer találkozásának körülményeit, ráadásul néhány eddig meglehetősen logikátlan fordulat is világos(abb)á válik. Végül Strahm sarokba szorítja Hoffmant, azonban elszúrja, az egyik csapda végez vele, és hála Hoffman ügyes lépéseinek, a rendőrség Strahmot gyanusítja az újabb Jigsaw gyilkosságokkal.

A történet nagyjából ennyi lenne, és ez el is menne egy röpke középszerű összefoglalónak, ami, valljuk be, már nagyon hiányzott. Csakhogy mivel ennyi egyúttal érezhetően kevés lett volna ahhoz, hogy a készítők egy külön filmet felépítsenek belőle, elkövették a létező legnagyobb hibát: egy véres mellékszál keretében, öt áldozattal újra elővették a Fűrész 2 házba zárós-együttműködős ötletét. A Strahmos sztori rövid és néha kissé lelassul, de összességében érdekes, viszont ez a mellékszál már a paródiája mindannak, ami olyan naggyá tette az első részt. Az egy dolog, hogy érezhetően csak a játékidő kihúzása, és a gore faktor növelése miatt van jelen. Öt embernek keresztüljutni Hoffman öt teremből álló csapdarendszerén több időt vesz igénybe, mint Strahmnak kideríteni mindent az új Jigsawról. Öt túlélőnknek ráadásul az esze is vág, mint a borotva. Amikor egy teremben robbannna a bomba, és meg kéne szerezni a három kulcsot a három menedék kinyitásához, egy szemüveges újságíró, igazi túlélőjellem, rögtön keresni kezdi a kulcsokat, és az első kettőt két nőnek adja. Az utolsóért meg kell küzdenie egy féreggel, aki az előző teremben beindította a csapdát, ráadásul a hibájából az egyik társuk is megmurdált. Újságírónk leüti a fickót, erre mi történik? Az egyik csaj hálából őt üti le, majd felsegíti a szemétládát, és nekiadja a kulcsot. Remélem, nem kell magyaráznom, milyen arcot vágtam, amikor ezt végignéztem.

Tehát a Fűrész 5 két részből tevődik össze: az egyikért végtelenül hálás vagyok, de túl kevés ahhoz, hogy külön megálljon a maga lábán, és egy borzalmas túlélős szál, ami értékelhetetlen. Nem értem, miért kellett még tovább folytatni a sorozatot. A lelke meghalt a harmadik rész táján az eredeti Jigsawwal együtt.

értékelés: 2/10

Zoo_Lee