A cím félrevezető lehet, ugyanis nem a jelenben játszódik ez a bizonyos történet. Az eredeti film a hatvanas évek végének horrorisztikus eseményeiről szólt, majd jött az Avatar Press képregénykiadó és tovább szövögette a gátlástalan zombik és az emberek történetét.

Mivel a név szabad felhasználású, ezért bárki nyugodtan írhat ilyen című anyagokat. Ezt kihasználja az Avatar, immár sokadik minijüket követhetik nyomon az érdeklődők. Sőt, már elérkeztünk a békés hippi korszakba, ahol a nemzeti gárda és a zombik nagy ütközete lesz majd látható a következő epizódokban. De ne menjünk ennyire előre. A lényeg, hogy végre szakítottak az eddigi rajzolókkal és most Tomas Aira sokkal emberibb képsorait üdvözölhetjük. Persze a kaszabolás, harapás, csöcsörészés itt is megmutatja magát. A vérorgia betetőzéseként pedig a washingtoni béketüntetésre gyülekezőket fogják majd megrohamozni a rothadó hullák. Persze az alapkoncepciótól jottányit sem tágító alkotók ismét egysorosokkal igyekeznek megmondani a frankót, sőt még egy kis rasszista közjátékra is telik. Hogy mindenki tisztában legyen az első pillanattól, kinek lehet szurkolni és kit lehet maghéjjal köpködni. Összességében a rajzok miatt egy igen korrekt újságnak titulálom, ami akár még ennél is jobb lehet a későbbiekben.