“Egy újabb játékfeldolgozás, amitől a rajongók tökkön-szúrják magukat” – szerintem az ég adta világon mindenki erre gondolt, amikor bejelentették a híres Tekken játéksorozat feldolgozását. Valahogy a filmesek nem is csináltak belőle hatalmas hírverést, én speciel egész eddgi egyetlen előzetest láttam belőle össz-vissz, pedig majdnem egy éve volt a premier. Az viszont igen hatásos kis ízelítő volt, így úgy álltam a dolgokhoz: megnézem és eldől, hogy a Mortal Kombat melyik részéhez áll közelebb Jin Kazama küzdelme.

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy a játékokból ismerős, Mishima Corporation körülötti intrikákat és a megjelenő sötét erőket el lehet felejteni, ugyanis a készítők a végletekig lebutították az egész történetet. 2039-re a világháborúk alaposan átformálták a bolygó kinézetét, illetve megszűntették a kormányokat is. A hatalmat a nagyvállalatok vették át, akik egy újabb sor háborúzás után békét kötöttek egymással, és azóta a Vasököl Szövetség keretein belül gondosan irányítják a világot. Észak-Amerikában székel a Tekken, Heihachi Mishima hatalmas cége, és éppen rá kerül a sor, hogy megrendezze a rendszeres harcművészeti világbajnokságot, amelyre minden cég elküldi a legbrutálabb harcosát, hogy legalább ilyen formában leverhessék riválisaikat. Heihachi azonban úgy dönt, ad egy esélyt az utca embereinek is. Aki legyőzi a kijelölt bajnokot, Marshal Lawot, az a közönség kedvenceként szintén részt vehet a bajnokságon.

Ebbe a brutális játékba kerül a fiatal Jin Kazama, aki ügyességének és anyjától örökölt harcművészeti tudásának köszönhetően tolvajként küzd a megélhetéséért egy tipikus cyberpunk lepratelepen, ahová azok kerülnek, akik nem nyaldossák valakinek a seggét az egyik cégnél. Azonban a szerencse elpártol tőle, ugyanis a vérszomjas Kazuya Mishima, Heihachi fia, a Tekken zsoldosaival, a Jackekkel megöli mind az orgazdát, aki vásárol tőle, mind az édesanyját. (megélhetési bűnözés enyhítő ok lett volna!) Jin, hogy bosszút állhasson Heihachin, beszáll a ketrecharcba Law ellen, és feltörli a padlót a kölyökkel.

A bajnokság megkezdődik, a résztvevők Jin Kazama, Eddy Gordo, Raven, Yoshimitsu, Sergei Dragunov, Miguel Rojo, Nina és Anna Williams, Christie Monteiro és Bryan Fury a Tekkent képviselve. Kazuyának feltűnik Jin ismerős harcstílusa, ezért nyomozni kezd a fiú után, és rájön, hogy srác az ő törvénytelen fia. Ezek után úgy dönt, végeznie kell vele. Ráküldi a Williams nővéreket, majd miután kudarcot vallanak, Yoshimitsut bízza meg, hogy halálos sérülést okozzon a fiúnak. Heihachi (amúgy Cary-Hiroyuki Tagawa alakítja, aki a Mortal Kombat Shang Tsungjaként ismerős lehet pár embernek) ezt megelégeli, azonban Kazuya átveszi a cég és a bajnokság irányítását, majd elrendeli az újabb szabályt: a küzdelmeknek halállal kell végződniük.

Átlagos, nem igaz? A Tekken, ahogy minden más igazán jó arcade sorozat is, azért ennél több potenciált tartogatott magában, de én már meg sem próbálom firtatni a készítők gondolkodásmódját. Az azonban tény, hogy Uwe Bollal ellentétben nem csak a játék és a karakterek neveit vették meg: a szereplők kinézete, a mozgásuk, a zene ismerős lehet mindenkinek, aki csak pár percet is játszott a sorozat valamelyik részével. Jin a félköríves rugásaival, Raven kinézete és stílusa, Yoshimitsu hadonászása a karddal, szinte teljes egészében a játékból lett kiemelve.

És ami még ennél is fontosabb: a film szórakoztató. Egyszer-kétszer még az is simán megnézheti aki az összes feldolgozást eredendő szentségtörésnek tartja. Nem olyan jó, mint Paul W. S. Anderson Mortal Kombatja, de majdnem megközelíti annak szintjét, és ez szerintem nagyon nagy szó a rengeteg fosadék adaptáció között. Nem rossz, kedvcsinálónak a játékhoz pedig tökéletes.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee