Kíváncsi vagy a pokolra? Tudni akarod, milyen érzés lehet, akár csak egyetlen percet is eltölteni ott? Mesélek neked a pokolról. Nem feltétlenül kell a lángoló kéngödörre gondolni, ahol a vörös fickó a képedbe röhög, mert elcseszted. Nem, a pokol lehet egy vetítőterem is. Egy vetítőterem, ahová nem akarsz beülni. Ahol tudod, hogy valószínűleg mindenki jól fog szórakozni, téged leszámítva. Egy pillanatnyi kín is jelentheti az örökkévalóságot. Akkor mit jelenthet két teljes órányi? – ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben előre átkoztam magamat, hogy a premier napján megnézem az Alkonyat-saga harmadik részét.

Egy dolgot azonban idén már le kéne vonnom: semmilyen körülmények között nem szabad jóst játszanom, hisz valamennyi idei filmben csalódtam vagy negatív, vagy pozitív értelemben. Szerencsére a Napfogyatkozásban pozitívan.

 

Bella és Edward ismét együtt vannak, a jövőjüket tervezgetik, valamint Bella vámpírrá változását, hisz a Volturi klán ezzel a feltétellel hagyta a lányt életben. Edward továbbra sem szívesen tenné meg a dolgot, hisz meggyőződése, hogy ezzel elveszi szerelme lelkét, azonban az ő tétovázásánál jóval több gondot okoz Jacob, aki szintén szerelmes Bellába, ráadásul jó vérfarkashoz mérten legszívesebben kiirtaná az egész Cullen családot. Főhősnőnknek így egy elég kínos szerelmi háromszögben kell döntést hoznia, miközben Victoria, az utolsó életben maradt vámpír, aki megesküdött, hogy megöli őt, vérszomjas újszülött vámpírokból álló sereget hoz létre a közeli városban, azzal a céllal, hogy Forksra és a Cullen családra szabadítsa őket. A hír hallatán a vérfarkasok és a vámpírok szövetségre lépnek, azonban a dolgot akadályozza Edward és Jacob harca Belláért.

 

A Napfogyatkozás véleményem szerint az Alkonyat sorozatban az eddigi legjobb felvonás. Színészi játékban minden szereplő elfogadható teljesítményt nyújt. A zenék sokkal elfogadhatóbbak, a poénok megfelelő időben csattannak el, és nincs velük semmi gond. A vámpírok már nem csak vérszívóként néznek ki, de Edwardékat leszámítva úgy is viselkednek, ahogy az elvárható – néha igen brutális és horrorfilmbe illő jeleneteket is láthattam (végre valahára). A Cullen család tagjainak történetét is megtudhatjuk, ami elég érdekes, és meglehetősen sokat tesz hozzá a sztorihoz (bár elméletileg nem Jasper volt a legfiatalabb? Itt a polgárháború tisztjeként változik vámpírrá, így jóval idősebb lenne, mint a 20. század elején átalakult Edward). Tehát feltehetnénk a kérdést: végre tényleg született egy tökéletes vámpíros-romantikus film? Sajnos nem. Az ok pedig maga a film gerincvonalát alkotó szerelmi háromszög, ami elég életképtelenre sikeredett. Itt nem a párbeszédekről, vagy az egész lényegéről beszélek, hanem a puszta gyakorlati megvalósításról: Bella olyan természetességgel váltogat Edward és Jacob között, ahogy én a kínai étkezdében adom le a rendelésemet, miközben előbbivel el is jegyzik egymást, utóbbi pedig annyit feszít felső ruházat nélkül, hogy Edward a film felénél fel is teszi a költői kérdést: Nincs ennek pólója? Hogy egy konkrét példát írjak: Bella és Edward mennek a suliba. A bejárat előtt várja őket Jacob, hogy megfenyegesse Edwardot, amiért annak bátyja Victoriát üldözve átment a törzs területére. Bella ekkor tudja meg, hogy Victoria ismét felbukkant. Reakció? Felül Jacob mögé a motorra, mérgesen néz, és elmegy egy körre a vérfarkassal. Komolyan, senki sem érezte, hogy ez azért így nem megy? Lehet, hogy papíron valamivel jobban nézett ki a dolog (esküszöm, most már elolvasom a könyveket, hogy helyre tegyem a dolgot), de itt irtó vérszegény.

Félretéve ennek az átgondolatlan hibának a tárgyalását, a Napfogyatkozásról őszintén kijelenthetem, hogy az egész Twilight sorozat eddigi legjobb része. Aki eddig szerette, készüljön fel egy-két brutálisabb jelenetre, de garantálom, imádni fogja. Aki utálta, esetleg tegyen vele egy próbát, hátha ez számára is élvezhető(bb) lesz.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee

Kiegészítés: az Újhold és a Napfogyatkozás között csak fél év telt el, de a következő filmig, a Hajnalhasadás első feléig most egy másfél év hátravan. Így úgy döntöttem, a kritikától függetlenül, most részletesen felsorolnék minden egyes apró hibát, logikai gikszert, amire felfigyeltem az eddigi három installációban (illetve az egész sorozatban, lévén Wikipédián végigolvastam a sztorit)

– kezdeném a legnyilvánvalóbbal: elméletileg Cullenék sosem mutatkoznak emberek előtt, amikor süt a nap, hisz akkor gyémántként kezdene csillogni a bőrük. Értem én, hogy a hegyekben többnyire nyirkos, hideg idő van, de ott nem létezik valami felső határérték a szülői igazolások számában? (ha nincs, csomagolok és költözök)
– ezt a kérdést az Avatárra menet hallottam két becsületes filmrajongótól (ha esetleg olvassák, ez úton is fejet hajtok elmélkedéseik nagysága előtt – az erő legyen velük, és a popcorn kritikai ereje segítse őket útjukon): amikor Jacob és társai farkassá változnak, honnan szereznek gatyát a visszaváltozás után? Mert ugye az eredeti, az lerobban róluk. Két-három srác meztelenül beszalad egy hegyi házikóba?
– gondoljuk át a sorozat történetét úgy, hogy kivesszük a misztikus elemeket: a fiatal lány, aki nemrég költözött a környékre, beleszeret a város legpatinásabb családjának legromantikusabb alkatú tagjába, amit eleinte senki sem támogat, ráadásul a család ellenfelei is a vesztüket akarják, de végül a szerelmük mindent legyőz – nem ez minden dél-amerikai sorozat története?
– ÜBERSPOJLER: egy internetes kritikus szerint az Alkonyat azért sikeres, mert bemutatja a napjainkban igen ritka igaz szerelmet, és a szex nélküli kapcsolatot. Csakhogy arra már nem gondolt, hogy a sorozat tulajdonképpen a ló túloldalára fordul át: egy fiatal lány feladja az összes tervét/lehetőségét egy fiú szerelméért, akivel rögtön az egyetem előtt összeházasodik, 19 évesen gyereket szül, és ezzel (esetünkben szó szerint) tönkre teszi az életét. Bár a vámpírok nem emlegethetőek egy lapon ezzel az igen régóta elterjedt szokással, kicsit fura “ideál”.
– a slusszpoén (amiért a rajongók felkötnek) nagyon elszállt az agyam, amikor végiggondoltam: szóval… Edwardnak, hogy működik az a bizonyos dolog? A vámpírok ugye nem élnek, nincs hormonális működésük, ezért nem öregednek, de úgy őszintén, ha nincsenek hormonok, se vérkeringés… mégis hogy áll fel neki? Amikor sor kerülne a dologra, elrohanna kiszívni néhány szarvast, hogy ideiglenesen legyen keringése? Ha pedig így működik, mi van, ha elfogy a vér mielőtt… akkor úgy marad? Beteg ez a sorozat, én mondom nagyon, nagyon beteg…