Mivel idén elég lassan akar beindulni a filmes szezon, gyorsan rákattantam az igen érdekesnek ígérkező Légióra. A film egy újabb apokalipszis feldolgozás, ami arról szól, hogy Isten elveszíti hitét az emberekben, majd a Földre küldi az angyalok légióit, hogy irtsák ki a fajt. Fantáziadús, igaz? Mármint az angyalokat megtenni szörnyeknek. Bár nálunk a szokásos néhány hónapos csúszással került csak moziba, a tengeren túl elég nagy marketinghadjárat előzte meg a februári premiert, aminek a részeit előzetesek, plakátok, és képregények képezték. Amikor ezeket megláttam, azt hittem, hogy egy Watchmen szintű durranást fogok látni, de a valóság ismét szilánkosra törte az álmaimat.

A Légióról ugyanis már az első öt perc után ki lehet jelenteni, hogy nem több egy eléggé vontatott középszernél. Pontosabban, nem több egy vallásos elemekkkel megspékelt B-kategóriás akciófilmnél. A történet, a karakterek, a színészek jelentős része annyira gyenge, hogy szerintem Mihály arkangyal szerepére ennnyi erővel mondjuk Jean Claud Van Damme-ot kellett volna kijelölni, az ellenfelének, Gábrielnek, mondjuk Jason Stathamet, és még melléjük bezsúfolni valahogy Steven Seagalt (bezsúfolni hehe), hogy tökéletes legyen az összhang. A lényege annyi, hogy Mihály arkangyal megszegi az Úr parancsát, és úgy dönt, megmenti az emberi fajt, azzal, hogy megvédi egy fiatal pincérnő születendő gyermekét, aki valamilyen megváltó lenne, és a születése megakadályozná az apokalipszist. Hogy miért, azt egyszer sem próbálják megmagyarázni. Tehát annak ellenére, hogy a promo alapján motoros üldözésekre, óriási menekülésekre, városi leszámolásokra számítottam, tulajdonképpen az Élőhalottak éjszakájának klasszikus tematikáját néztem végig másfél órán keresztül, azzal a különbséggel, hogy egy fekete srác helyett egy arkangyal a tűlélők vezetője, és nem egy farmház, hanem egy útszéli lepukkant étterem a helyszín. És jönnek persze a megszállottak, akiknek fekete szemeik és hegyes fogaik vannak, és mindenki fél tőlük, mert nagyot üvöltenek és másznak a falakon… a túlélők pedig sorra fordulnak egymás ellen… aztán a lőszer is fogy… a főhős pedig az apjával is pont ez alatt kerül igazi apa-fiú viszonyba, ahogy egy lány is ekkor jön rá, hogy mennyire fontos neki az anyja… csatázik a két arkangyal, rohadt jó… Tudjátok mit, ezt nem is erőltetem! A sztori ebben a filmben valami példátlanul gyenge: az eleje, a közepe, a vége is csak lóg a levegőben; nem magyarázzák meg, hogy mitől olyan fontos ez a születendő gyerek, sem azt, hogy mi is a befejezés lényege… Apropó befejezés: a filmnek úgy van vége, mintha egyszerűen csak elfogyott volna a pénz vagy az idő, és hirtelen elvágták volna! Az angyalok a gonoszok tematika pedig hiába jó ötlet, a megvalósítása valami kib***ttul erőltetett! Olyan mintha két külön stáb dolgozott volna a filmen, az egyik az akciójeleneteken, és azt hitte, démonos filmet csinálnak, a másik pedig (a tapasztalatlanabb) a többi részen, és ők úgy gondolták, ez egy angyalos film lesz. Vagy még inkább olyan, mintha előbb leforgatták volna a jeleneteket a megszállottakkal, a felfordított keresztre kifeszített emberrel, aztán a producerek egyike valami olyasmire gondolt, hogy nem-e lenne durvább, ha démonok helyett angyalok lennének az ellenfelek, és a hátralevő jeleneteket már ilyen stílusban készítették. Egyszerűen borzadály.

A kedvenc ellentmondásom még az, amikor Mihály elmondja, hogy az angyalok a gyenge hitű, gyenge akaratú emberek testét tudják megszállni. Hogyan? Az angyalok esetében nem pont a legvallásosabb embereknek kéne gazdatestül szolgálniuk? Ráadásul, ha így van, minek szenvednek az egész filmen keresztül fagylaltárusokkal, meg idős nénikkel, amikor szinte az összes főszereplő ateista, egyszerűen megszállhatnák akármelyiküket és kinyírhatnák a gyereket, de hogy miért nem ezt teszik, az örök rejtély. Ugyanígy elvarratlan szál maradt a főhős karjára íródó ősi szöveg is, de inkább hagyjuk az egészet, evezzünk kellemesebb vizekre.

A kellemesebb vizek alatt pedig természetesen az akciójeleneteket értem! Ugyan azok is hagynak némi kívánnivalót maguk után, de egyszerűen annyira agyatlanok, pergősek és látványosak, hogy már tényleg csak Van Damme, vagy Jason Statham kellett volna hozzájuk. Van itt minden, amit csak a mélyen tisztelt ZSkategória blogon felsoroltak: a gázpalack + ezeréves öngyújtó kombó akkorát szól, mint egy kisebb atomtöltet, a film elején Mihály ugyan csak fegyvereket pakol fel az utazótáskákba, de amikor harcra kerül a sor, már egy kisebb seregnek elegendő lőszere is van hozzájuk. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy amolyan House of the Dead stlíusban, még az elkényzetetett picsa kiscsaj is két perccel az után, hogy életében először fog fegyvert a kezébe, már úgy küzd, mint egy tapasztalt veterán katona.

Szóval, ebben a filmben annak, aki nem szereti ezeket a tipikus egyszernézős akciófilmeket, nagyon nehéz lesz pozitívumokat találnia. Nem lennék meglepődve, ha egy fél év múlva már a film+-on lenne a premiere, a DVD pedig ott lenne minden bevásárlóközpontban a szokásos bagó áráért, épp ezért a mozijegy árát felesleges kiadni. Egy kicsit fáj miatta a szívem, tényleg többre számítottam, de sajnos ez a szörnyű valóság (már megint). Nem tudom, hogy mi ennek az értelme, hogy miért kell az ilyen kis piszlicsáré filmeket is agyonreklámozni, hogy miért kell erőltetni manapság ennyire a vallásos témát, de… inkább ezt is hagyjuk. A film nagyon felidegesített, de mégsem tudok rá annyira haragudni, mint mondjuk a Texasi Láncfűrészes 4-re, ugyanis azzal ellentétben, ennek legalább van valami bája, egy olyan igazi kis B-akció íz, ami elviselhetővé teszi az összes negatívum ellenére. Ha ezek után még érdekel, tegyél vele egy próbát!

értékelés: 5/10

Zoo_Lee