Űrhajó siklik a csillagok közt, fedélzetén hibernált emberek, afféle fapados bolygóközi személyszállító. Hallhatjuk amint egy hang ezt mondja: “Azt mondják hibernált állapotban az agy működése szünetel, kivéve az ösztöni részeket, az állati funkciókat… Nem csoda, hogy ébren vagyok.” Ő Riddick, a tökéletes antihős, később kifejtem miért, de azt előre le kell szögeznem, hogy ez a film miatta olyan jó, mint amilyen.
Mint fegyencet szállítják a hajón. Valami balul üt ki az út közben, a hajó egy üstökös csóvájába kerül és megsérül. A levegő szökni kezd. Kényszerleszállást kell végrehajtani, a kapitány halott, a hibernációból felébredt két másodpilóta pedig képtelen úrrá lenni a helyzeten. Egy közeli bolygóra zuhannak, a légkörbe érve a gép egyensúlya felbomlik és irányíthatatlanná válik. Carolyn, az egyik másodpilóta kidobja a csomagokat tartalmazó rakodóteret, de még ez sem elég ahhoz, hogy normalizálja az ereszkedést, végső elkeseredésében úgy dönt kidobja az utasokat is mind a negyvenet. A másik pilóta, Owens rövid szóváltást követően kiékeli az utastér zsilipjét ezért, a számítógép nem teljesíti Carolyn parancsát. A hajó végül egy lakatlan, sivatagos bolygóra zuhan. A túlélők közt van a Riddick, az őt eredetileg fogva tartó Johns, Carolyn, egy régiségkereskedő, egy Imam nevű szent ember és a fiai, két szerencsevadász és egy fiatal fiú, akit Jack-nek hívnak. A másik pilótát a nem épp gyöngéd leszálláskor keresztben átfúrta egy barátságos fémcső, így ő már sajnos nem láthatja a gyönyörűen fényképezett sivatagot. Úgy tűnik itt sosincs éjjel, mert három nap is van az égen úgy mozognak, hogy legalább egy mindig fent van. Riddick megszökik (Egy elég hatásos jelenetben, amikor is kiugrasztja a vállát és átemeli az összekötött kezét az oszlopon, amihez hozzábilincselték. Állítólag Diesel valóban megcsinálta, mindenesetre menőn néz ki.) és így a kis csapatnak már két problémával is szembe kell néznie, a vízkereséssel és a szökött rab kézrekerítésével. Hamarosan kiderül, hogy van egy elhagyatott telep nem messze a lezuhant hajótól. Van is egy mentőkabin az épületek közt, csak az a baj, hogy a cellái lemerültek, át kéne szállítani a lezuhant hajóéit. Időközben történik egy haláleset egy furcsa földkúpokkal tarkított területen, az egyik szerencsevadász rejtélyes körülmények közt eltűnik egy lyukban, elég sok vért hagyva maga után ahhoz, hogy kijelenthessük tuti hulla már. A helyszínen látják Riddick-et is, így a gyanú rá terelődik, el is kapják, de ő állítja, hogy nem ő ölte meg. Carolyn bemászik barlangba, ahol furcsa lények támadnak rá, alig tud elmenekülni előlük. Úgy tűnik a szörnyetegek nem jönnek a fényre, így a szereplők már majdnem fellélegeznek amikor kiderül, egy makett alapján, hogy a bolygó három napja, csupán 22 évente nyugszik le, de akkor tartós sötétségbe borul a hely. Mit ad Isten ez pont most fog bekövetkezni. Ekkor elengedik Riddick-et, Johns megígéri neki, hogy ha eltudnak menekülni, szabadon távozhat. A kisebb gonosszal szövetkeznek a közös ellenség ellen. Innentől egy izgalmas, kicsit Aliens-es (ez bók) sci-fi horror a film.

A történet után térjünk rá a megvalósításra. A szereplők szerintem mindnyájan korrektek, különösen kedvelem a kissé alkesz, magát a munka alól kihúzó régiségkereskedőt (Lewis Fitz-Gerald). (Akik ismernek, most biztosan azt mondják majd magamra ismertem.^^) A női főszereplő a Carolyn-t alakító Radha Mitchell picit mintha halvány lenne, de ez igazából Vin Diesel miatt van. Meg kell jegyeznem, hogy a többi filmjét nem szeretem, illetve középszar kategóriának tartom, de amit ebben és a folytatásában alakít az zseniális. Nekem örökre Riddick marad. Ez a karakter az, ami jó filmből, kultuszfilmé változtatja a 22 évente sötétséget, brutális, hidegvérű, szűkszavú profi. Ha mond valamit, annak súlya van, saját bevallása szerint is gyilkos, de sajátos becsületkódex szerint él. Az említett régiségkereskedő egy jelenetben bemutatkozik neki, mire Riddick így felel: „Richard B. Riddick, szökött fegyenc, gyilkos.” Lát a sötétben, átoperált szemeinek köszönhetően, ezért világosban egy mókás úszószemüveg félét visel. Mesterien bánik a késsel, de minden más eszköz is gyilkos fegyverré változik a kezében.

Ki kell emelnem a film fényképezését, különféle színű szűrőkkel és érdekes kamera beállításokkal elég egyedi atmoszférát teremtettek. A sivatagos jeleneteket egyébként ott vették fel ahol a Mad Max harmadik részét. Mind a sci-fi, mind a horror rész rendben van, bár a vérrel csínján bántak a szörnyek támadásaikor, kárpótol értük az egyedi kinézetük és a sötét, túlvilági vidék hangulata. A táj, a fegyverek, az űrhajók, mind-mind baromi jól néznek ki. Johns puskája egy futurisztikus borítást kapott Spas-12es, ez volt az Aliens-ben szereplő pulserifle alsó része is, nagyon durva kinézete van, nem ilyen műanyag játék érzete, mint sok sci-fi fegyvernek. (Nekem vesszőparipám a filmekben szereplő fegyverek hiteles megjelenítése, ez még vissza fog köszönni több cikkemben is valószínűleg.)

Összegezve ez egy történetileg kissé kiszámítható (bár nem azok maradnak életben, akikre első nézéskor gondoltam), de látványvilágilag és színészileg vérprofi film, kötelező nézés mindenkinek, aki szereti a műfajt. Személy szerint nagyon kedvelem, nem akarok neki maximum pontot adni, mert azért nem egy Bolygó neve halál, de mindenképpen élvezetes és színvonalas alkotás. A folytatása talán még jobb, arról is lesz kritika nemsokára. Tessék szépen megnézni!

értékelés: 8/10

Oidipus Prime