Meghatározó gyermekkori élményeim között előkelő helyet foglal el az eset, amikor is bátyám beállított a lakásba, kezében egy videokazettát szorongatva, arcán kaján százdolláros mosollyal, majd valami ilyesmit mondott: „- Ezt sasold meg öcsi!” Majd betuszkolta a kazit a jó öreg, kávédaráló hangú Grundig videomagnóba. Azt hiszem, ekkor váltam megszállottá…

Peter Jackson nem cicózik, és rögtön belecsap a sűrűjébe. A nyitójelenet helyszíne a Koponya-sziget (Szumátrától délre) Na igen, egy korai utalás a rendező nagy kedvencére, a King Kong-ra, mely saját elmondása szerint az a film, melytől megszállott lett. Szóval olyan neki, mint nekem a tárgyalt alkotás. Na de vissza a sztorihoz! Szóval adott a sziget, amit már a King Kong-ban is furcsábbnál-furcsább lények népesítettek be. Miért lenne ez itt másképp? Két igen jólszituált férfit láthatunk amint igen zaklatottan egy ketrecet cipelnek, melynek tartalma a szumátrai patkánymajom, mely, mint néhány pillanattal később – egy zseniális csonkolásos jelenet kíséretében – kiderül, csúnya kórságot terjeszt, konkrétan zombikórt. Szóval még a cím kiírása előtt szemtanúi lehetünk két végtag levágásának premier plánban. Na ezt nevezem én jó filmnek. Végül aztán a dög eljut egy új-zélandi kisváros állatkertjébe, ahol miután kicsinál egy a szomszéd ketrecben lakó makit, megharapja főszereplőnk, Lionel házsártos muterját, aki épp a fia után kémkedett, aki, ahogy az öreglány fogalmaz, összeszűrte a levet egy olajos bőrű lánnyal, Paquitával. Reggelre az öreglány jól be is zombul, ahogy azt kell, és tanúi lehetünk a filmtörténet egyik legundorítóbb és egyben legviccesebb jelenetének, nem is mondok mást csak annyit, hogy: tejsodó…

Innentől aztán még jobban felpörögnek az események, a mami megeszi Paquita kutyáját, majd megharapja az ápolónőjét. Lionel nyugtatót vesz a kétes küllemű, helyi állatorvostól, hogy azzal nyugtassa le újdonsült élőhalott lakótársait, amikből a muter temetése, majd kihantolása után még több lesz. Ráadásul még gyermeket is nemzenek! Hogy aztán az örökségre hajtó nagybácsi által szervezett házibulin elszabadulhasson a pokol, és beindulhasson a non stop trancsírozás, amilyenhez foghatót máshol nem nagyon láthatunk. S mikorra már minden zombi pépes masszává vált fűnyíró és/vagy turmixgép által, még ráadásként láthatjuk az anyukát ajzószer hatására nagycsöcsű monszterré változni, hogy aztán szeretett kicsi fiát ismét a testébe fogadhassa, hogy tanúi lehessünk egy metaforikus és nem kicsit beteg jelenetnek az újjászületésről. Fincsi.

Nincs jobb szó, ez a film egyszerűen zseniális. Amennyire véres és brutális, legalább annyira vicces is, néhol pedig már- már undorító, gondolok itt elsősorban a pudingos jelenetre. Mondjuk én és még sokan mások azon is csak hasunkat fogva röhögünk, de láttam én már embert másképp reagálni. Látszik, hogy az alkotók beleadtak apait, anyait, a filmben tényleg egy percnyi üresjárat sincs, mindig történik valami, és legtöbbször olyan dolgok, amiken csak nézünk nagyokat. Zombikkal kungfuzó pap, zombik dugás közben, és a hírhedt fűnyírós jelenet, hogy csak néhányat említsek. Ezek után nyílván senki sem lepődik meg azon, hogy maximum pontszámot adok a filmnek.

Brandon

értékelés: 10/10