Örömmel jelenthetem be, hogy Magyarországon valószínűleg elsőízben ismertethetem a House of the Dead c. filmet, ami ezúttal tömény fikázás lesz, de hát nem lehet minden film jó. Ez meg aztán olyan szinten szar, hogy még csak unatkozni sem lehet rajta. De ne haladjunk ennyire előre. Valószínűleg mindenki ismeri a House of the Dead nevű nagysikerű japán játéktermi masinát – vagy annak valamely számítógépes, esetleg konzolos átiratát -, amelyben egy célkeresztet mozgatva kell lelövöldözni a zombikat és mutáns szörnyeket egy előre kijelölt útvonalon automatikusan haladva. Nagyon szép játék és főleg hangulatos, de arra alkalmatlan, hogy jó filmet készítsenek belőle, sok minden miatt. Például az egész másból sem áll, mint tömény akcióból, amihez csak azért kanyarintottak valamiféle minimális háttérsztorit, hogy legyen, de az egész úgy ahogy van teljesen felesleges. A {Resident Evil} vagy a Mortal Kombat játékoknak azért van saját történetük, karaktereik, azokból lehetett csinálni egy szórakoztató, light-os popkornmozit (Paul W.S. Andersonnak szerintem ez többé-kevésbé sikerült is). Uwe Boll német rendező/producer azonban már a megfilmesítésre szánt játékot is rosszul választotta ki, és amit az egész stáb (rendező, író, operatőr, színészek, stb) művelt vele, az tényleg horrorisztikus.

A zombifilmeknél megszokott színvonalat is rendesen alulmúló sztori a következő: néhány techno rajongó fiatal a lehető leggusztustalanabb színkompozícióban pompázó műanyag ruhákban veri magát egy nagy SEGA buliban (…), majd elhatározzák, hogy csapnak egy nagy bulit a “Halottak szigetén”, ami véletlenül épp a közelben van. Úgyhogy barátaink szépen áthajókáznak a már említett szigetre, ám a buli itt hamar vérfürdőbe torkollik, ugyanis bármilyen hihetetlen, a sziget tele van éhes zombival.
Ami most következik, az egészen egyedülálló: a hajó kapitánya (Jürgen Prochnow) előszed néhány ládányi lőfegyvert és egy pillanat alatt felfegyverzi a fiatalokat, akik olyan érzéstelen arccal kezdik el mészárolni a zombikat, mintha már évek óta minden hétvégén azt csinálnák. Ezek után már nem is meglepő, hogy mindnyájan tökéletesen bánnak a legkülönbözőbb fegyverekkel; de hát ugye ez a minimum amit elvárhatunk korunk techno-rajongóitól.
Ugyan a zombik ebben a filmben még az embereknél is gyorsabbak és sokkal magasabbra is tudnak ugrani, hőseink bátran és eredményesen veszik fel a harcot a legalább tízszeres túlerővel szemben. Literszámra ömlik a vér, fröccsen az agyvelő, mindez páratlan technikai megvalósítással! Előszöris: valamilyen érthetetlen okból a kamera minden egyes (élő) szereplőt lassítva körbepásztáz, ami teljesen röhejes.
Másodszor: néhány percenként előrukkolnak valamilyen oda nem illő Mátrix-os bullet time trükkel. Van, amikor közelharcban a zombi megsuhintja a baltáját, hősnőnk pedig belassítva szépen hátrahajol (a’la Neo), de egy másik jelenetben egy bátor techno-s a magasba ugorva intézi el a zombit (a’la Trinity). Egyesek meg voltak győződve arról, hogy ezek a jelenetek milyen jól fognak mutatni, pedig az egész annyira nevetséges és szánalmas. Amúgy nem számoltam, de szerintem ebben a filmben fél óra alatt több bullet time van mint a három Matrix filmben együttvéve.
Harmadszor: sajnos ezt sem számoltam, de a harcok/lövöldözések során legalább egy tucatszor vágnak be rövid jeleneteket a játékprogramból. Ezt kb. a következo képpen kell elképzelni: az egyik szereplő rálő egy zombira és ebben a pillanatban a játékprogramot láthatjuk, melyben épp szétloccsan a feje a zombi ‘számítógépes megfelelőjének’… Ez szintén nagyon vicces húzás, amire feltételezhetően azért volt szükség, mert enélkül nem volna észrevehető párhuzam a játék és a film között.
A nagy mészárlásban alig-alig halálozik el néhány diszkóbubus, a többiek bemenekülnek egy szép nagy faházikóba, amit valamilyen okból nem kezdenek el szétverni a zombik, pedig az erejüket elnézve néhány perc alatt szétszedhetnék az egészet. Csak egy külső detonáció után kezdnek el beáramlani az élőhalottak, és néhány újabb áldozat után a túlélők átrohannak egy laboratóriumhoz hasonló helységbe, ahol kiderül, hogy a fegyverzsonglőr hőseink a mikroszkóp használhatához valamint a sejtvizsgálathoz is remekül értenek (ezek a technósok!), azonban itt is életre kel néhány rothadó hulla, de még mindig van menekülési lehetőség: a ház alatti alagútrendszer. Itt aztán a főgonosz is feltűnik, aki valaha élő ember volt, de mostmár halhatatlan mutáns, a sziget szörnyeinek teremtője. A film végén egy kardpárbajra kerül sor eme nagydarab halhatatlan mutáns és két bátor, ámbátor kissé vézna technós között – a harc kimenetele nem is lehet kétséges!

Ez a film minden szempontból olyan iszonyatosan rossz, hogy az már szinte jó… vagyis nem jó, de legalább nem alszik el rajta az ember. A zombik hitelesebb szereplők mint az élők, de csak azért, mert azok a szaladgáláson és ugráláson kívül mást nem csinálnak. Ráadásul olyan idegtépő monológok és dialógusok vannak helyenként ebben a filmben, hogy az nem igaz. Zombiból egyébként van többféle: fehérre mázolt magasugró zombi, hínárral benőtt vizizombi, baltával meg fejszével hadonászó középkori zombi, de a játékban látott különleges repülő- és csúszómászó szörnyek itt nem fellelhetőek, pusztán anyagi okokból. A negatívumokat pedig lehetne tovább sorolni (pozitívumot találni már komolyabb feladat volna), de az időt is sajnálom rá.
Remélem, hogy Uwe Boll következő alkotása, az Alone in the Dark – az egyik kedvenc PC-s játékom filmváltozata – sokkal jobb lesz, bár reményeimet nem tudom megalapozni egy ilyen film után (amely azért kap 3 pontot, mert helyenként sikerült mosolyt csalnia arcomra).

Blizz