A zseniális Fulci legjobb alkotásai a zombis történetei és precíz gialloi, ez vitathatatlan. De minden rendező idővel már nem tudja átugrani a saját maga által felállított mércét (vagy csak nagyon ritkán fordul elő ilyen), így az olasz direktorok is megkérdőjelezhető minőséggel rukkoltak elő sikerfilmjeik után. Itt nem csak Fulciról van szó, de az 1982-es The New York Ripper bemutatása óta tény, hogy alig volt értékelhető műve, hiába próbált innen-onnan másolni munkáiba (pl. Manhattan baby, Aenigma). Azonban késői filmográfiájában is vannak remek darabok, mint mondjuk a Cat in the brain, vagy cikkünk tárgya a House of Clocks. Ez a film véletlenül sem összekeverendő a Sweet House of Horror-al, amelynek témája szintén hasonló, és azt is Lucio rendezte. A House of Clocks eredetileg TV-re készült, de miután megnézték a fejesek a csatornánál, úgy döntöttek, hogy inkább külföldön adják el az alkotást, mert az olasz műsorokhoz képest túl kemény volt. Mit lehetne még hozzáfűzni…ha nem is a direktor legvéresebb rendezése, de késői munkáival szemben nagyszerű mű.

Egy olasz kisváros szélén található a címadó ház, ami tele van különböző méretű ketyegő órákkal. A villa tulajdonosa egy öreg házaspár, akikről a későbbiekben sok minden kiderül. (Nem lőném le a főbb fordulatokat.) Három ifjú suhanc (egy lány és két fiú felállásban) ki akarja rabolni a lakást, de balul sül el a dolog. Az akció közben lelövik az agg tulajokat, és halálosan megsebesítik torz, rusnya segédjüket. A fosztogatni vágyó leány emiatt összeomlik, viszont a srácok inkább nekilátnak kizsákmányolni a hatalmas villát. De ugyebár semmi sem ilyen egyszerű… Amikor ugyanis meghalt az idős házaspár az összes óra visszafelé kezdett el forogni. Ennek hatására feltámad a vén pár, és ocsmány csicskásuk is, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy eltegyék láb alól a tolvajokat. A házigazdák ráadásul egy fiatal férfit és nőt tartanak lent egy kápolnaszerűségben, akik jó ideje halottak lehetnek (erre a szétrohadó fejükből következtetek). Róluk is megtudhatunk ezt-azt, ha végignézzük a 84 percet.

A sztori elrugaszkodik az olaszoktól megszokott kliséktől, bár ez is csak egy szimpla szellemházas film volna, ha nem lenne Fulci. A rendező ugyanis a gyilkosságokat a tőle elvárható módon oldotta meg. Értsd: egy hasba szúrásnál és lövésnél is folynak a belek szerencsére. Brutalitásból tehát jelesre vizsgázott a mű, bár ne várjunk azért House by the Cemetery szintű vérengzést. A beállítások a Lucio-tól megszokott minőséget hozzák, és a zene is passzol a munkájához. Egy dologtól viszont nagyon felháborodtam: az egyik szereplő ugyanis egy macskát zacskóba tesz, hogy az megfulladjon. (Ez milyen aktuális most…) Nem tudom valódi felvétel vagy trükk-e, de nagyon igazinak hatott a vászonról. Emiatt kissé rossz szájízzel néztem végig az alkotást, de ettől eltekintve (már ha el lehet) egy nagyon jó horrorfilmmel állunk szemben. Ezúttal sajnos Fulci nem vállalt be semmilyen cameo szerepet, hiába vártam hátha felbukkan valahol. Summa summarum, ha csalódtál az öregedő rendező (jó)néhány filmjében, és nem láttad még a House of Clocks-ot, akkor szerezd be minél hamarabb, mert remek szórakozás.

értékelés: 8/10

Myers