Bizonyítható, hogy a génmanipulációnak nincs határa: kígyók, békák, halak, gyíkok meg mindenféle szárnyas, emlős és emlőtlen jószág, amihez Noé óta csak hozzáférhetnek ezek az őrült, ám de szerintük a világnak jót tevő tudósok. És persze csakis azon okból munkálkodnak a képernyőn, hogy mi – tehát e cseppet sem épeszű állatos-horrorok kedvelői – szénné vagy jobb esetben sárga tócsává röhögjünk magunkat, hogy „Úristen, már megint egy…” (Bár az igazsághoz hozzátartozik, akármennyire is szánalmas a téma, egy mutáns csigás vagy akár óriásamőbás rémségnek gondolkodás nélkül nekiülnék…)

Sam Rivers orvos szakértőt (és nem a Limp Bizkit basszerosát, haha!) valamint Mary nevű társát egy mocsárban történt halálesethez hívják. Mint kiderül, az állat, amely széjjelharapta az áldozatot, durvább, mint egy aligátor – itt kéretik őszintén, tátott szájjal csodálkozni! Elindul hát a nyomozás, melynek során eljutnak egy úszóházas lakóközösségbe, telis-tele általában hasonló színvonalú filmekben alkalmazott egyénekkel, mint pl. öreg néger néne, aki valójában egy bölcs voodoo-asszonyság szerencse amulettel, belevaló lányával meg annak undok ügyvéd barátjával, laza hippi házaspár, kurva kemény, puszta kézzel ölő vietnámi veterán, meg egy hamarosan elhalálozó, de amúgy segítőkész közös ismerős. Kedvenc öreg néger nénénk szolgálatkészen felvilágosítja őket a nem messze lévő zátonyra futott hajóról, ahol persze lófaszt sem találnak, csak a roncsot, de visszafele már hozzák magukkal a bajt! Jó szokásuk szerint perceken belül megindul ezeknek, a génmanipulált kínai kígyófejű halaknak a támadása – merthogy ilyen elbaszottul hívják őket, szegények! –, ráadásul nemcsak a vízben képesek létezni, hanem simán kicsörtetnek a szárazra, és ott is széjjelharapnak mindenkit. Az a tény, hogy egy nagyszájú hobbivadász hozta be őket az országba (vajh mi céllal? – meghagyom nektek a kérdést), már nem is annyira érdekfeszítő, mint az, hogy összesen négy darab van belőlük, a túlélőkből pedig egyre kevesebb… de nyugi, happy end lesz!

Legutoljára, ekkora arcba mászó parasztságot a Piranha 2 – Repülő gyilkosok című fenomenális enimel szennyhorrorban sikeredett összehozni, az akkor még csak kezdő James Cameronnak. Bár az ott fellelhető, egy fokkal trébb kivitelezés legalább őszinte, és mindvégig fuldokló röhögésre késztetett, emiatt „értékelhető”. Itt a helyzet siralmas: akármennyire próbálunk kacarászni, vagy legalábbis néminemű mosolyt erőltetni lezsibbadt arcunkra, nem fog venni. Ugyanis a megvalósítás arra enged következtetni, hogy ezt a szutykot komolyan gondolták! És, ami a legsúlyosabb: vannak olyan baromarcúak (magamat is beleértve), akik képesek egy ilyet végigülni most, kettőezer-hétben…

értékelés: 5/10

eyescream