Andreas Schnaas német amatőrfilmes neve a hírhedt Violent Shit trilógiával vált ismertté. A Violent Shit filmek címűkhöz abszolút hűek maradtak: hihetetlenül erőszakosak voltak, és nagyon szarok. Míg az első és különösen a második rész gyakorlatilag értékelhetetlen volt (bár az odaadó lelkesedés és fanatizmus érződött rajtuk, ez pedig sokat számít) , a harmadik epizód egész jóra sikeredett – már az előző filmekhez mérten. Schnaas stílusa, nomeg az elkészítés színvonala is sokat fejlődött. Reménykedni lehetett hát némi további progresszióban. A Violent Shit harmadik része után röppentek fel a hírek, hogy Schnaas Joe D’Amato ellentmondásos klasszikusát az Anthropophagoust forgatja újra. A hír egyszerre töltött el aggodalommal és reménykedéssel. Alapvetően ellenzem a remake-eket: sajnos eddig nem találkoztam igazán jó újraforgatással, főleg ha klasszikusnak számító filmekről van szó (márpedig az Anthropophagous nekem az, ha másnak nem is biztos).
A filmet reménykedve helyeztem be a videóba. Az első kellemetlen élmény akkor jött, mikor láttam, hogy az Anthropophagous videószalagra lett rögzítve, ráadásul meglehetősen gyenge és jellegtelen fényképezéssel. A szabadtéri részek különösen rosszul sikerültek.

A történetet némileg átírták: az egész egyfajta visszaemlékezés, és úgy általában nem is követi a film az eredti történetvezetést, eltekintve néhány főbb ponttól persze. Inkább lett ez egy Anthropophagous inspirálta Schnaas film, mint egy hagyományos értelemben vett remake. Ez önnmagában nem is lenne rossz dolog. Mindazonáltal bebizonyosodott, hogy Schnaas képességei egy ilyen filmhez túlságosan is szerények. A Violent Shitek esetében meg lehetett bocsájtani a forgatókönyv hiányát, egy ilyen, nagyságrendekkel komolyabb produkció esetében ez azonban nem lehetséges.

Dramaturgiailag és feszültségkeltés szempontjából elképesztően suta a film. Magyarul pillanatokon belül unalomba fullad. Tele van töltelékjelenetkkel, felbukkan egy abszolúte felesleges mellékszál két táborozóval, akik nyilvánvalóan csak azért kerültek a filmbe, hogy rút módon elhalálozzanak. Mindezt sikerült megfejelni elképesztően tehetségtelen szinészekkel. Talán még a Violent Shit első részében is tehetségesebb emberek bukkantak fel. Vagy mégsem, de ott legalább szinte egyáltalán nem beszéltek.

Mindenesetre a splatter rajongók nem fognak csalódni. A film eszetelenül brutális. Arc és fejletépés, kibelezés, fejszétverés kővel, csonkolások, belsőségek orális kirángatása szerepel a palettán. Sajnos mindezt elképesztően gyenge effektekkel, így a jelenetek nem igazán hatásosak. Az eredetiben szerepelő két klasszikus gore jelent közül az autokannibalizmust korrektül csinálták meg, a magzatkitépést viszont sikeresen kiherélték. Az eredeti hatásfokát és élethűségét amúgy is nehéz lett volna elérni, de hogy egy vörös festékkel összemázolt műanyagbabába harapjon bele az Eastman imitátornak is igen gyenge Schnaas, az jóval több a soknál… Ráadásul az aláfestő zene is szar.
Nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, hiszen az eredeti Anthropophagous az egyik kedvenc filmem. Ez pedig csak egy nagyon rosszul sikerült, a végletekig amatőr újragondolása ennek a méltán hírhedt klasszikusnak. Aki csak teheti kerülje el az Anthropophagous 2000-et, de jó messzire, és nézze meg a Violent Shit 3. részét, ha mindenképpen annyira perverz (vagy mazochista), hogy Schnaas filmet akar látni.

értékelés: 2/10

BMÁ