Egyszer belekezdtem a Cujoba, mármint a könyvbe. Valami 50 oldalig jutottam. Ott tettem le, amikor két falat hamburger között valaki visszaemlékezik pár évvel korábbra, mi is történt, és ezt oldalakon keresztül ecseteli a sztori. Ekkor jöttem rá, hogy nekem nem való az olvasás. Háromszor vettem észre magamon, hogy csak bambulok. Stephen Kinget csak filmben érdemes figyelnem. Érkezett is egy új filmváltozat a horroríró novellájából ígéretes címmel, mondom, megnézzük. John Cusacket tisztelembecsülöm, bár nem kedvelem, de mégis bevállalt egy horrort, na abban már lehet valami, és reméltem, Samuel L. Jacksont se nézőcsalogatónak hívták. Tévedtem.

Van egy író, ő John Cusack. Paranormális tevékenységeket kutat, azt megírja tényfeltáróan. Szkeptikus. Rátalál a New York-i Dolphin Hotelben híressé vált 1408-as szobára, amelyet egyenesen a szállodaigazgató (a derék Samuel) irodájában kell kiügyeskednie, hogy megkapjon egy éjszakára. Hiába figyelmezeteti bő szókincsével ezerféleképp, hogy 1 óránál tovább nem bírta ott senki, a pubi csak bemegy, és hitetlenül darálja a diktafonba, amit lát. Aztán egyszercsak elkezdődnek a természetfeletti jelenségek sokan, a néző ijed, aztán mégegyszer, John Cusack pedig őrül megfele, mert a szoba játszmázik vele, wezaz, ilyet még sose láttunk.
Somma sommárom, a végére tökre battlefield lesz a szoba, mert hát minek ment oda be a ember, még saját életét is végigélte mégegyszer büntiből, de nem volt rest legalább felvenni a maga módján a harcot, küzd utolsó leheletéig.

Miután a film fele környékén kiderítettem, hogy a sztori mennyire mellékes, és hogy amit látok, azt el lehetne húzni akár napokig, kicsit dühös lettem, hogy már megint elmegy 2 óra fölöslegesen az életemből. Bemegy az ember a szobába, negyed órát hitetlen, majd mikor rácsapódik az ablak a kezére, azonnal kétségbeesik nagyjából a film végéig. Persze, mindent meg lehet magyarázni, de van amit minek. Itt ugye szellemes filmről volna szó, meg hallucinációkról, tehát akár más tudatállapotban is lehetett végig a főszereplő. De az engem miért érdekel, hogy játszanak vele végig, semmi küzdelem nincs, egyszerűen szenvedő alanya a szoba kénye-kedvének. A végén persze csinál valamit végre, de addig hadd ne unjam szét a köztes másfél órát már. Hiába mutatják be a főhős háttértörténetét. Ja, és ijesztgetnek. Nem értem, miért nem lehet rászánni a filmkészítőknek AZT a másfél órát, hogy megnézzenek egy igazán ijesztő filmet (persze, tudom, miért nem; mert ők már ezt megtanulták a egyetemen). Szándékosan saját kedvencet fényezek: bárki, aki ijesztgetni akar egy filmben, induljon ki a Blair Witch Projectből. Akkor talán nem kellenek azok a monteveresztig felerősített hangeffektek, mikor egy kibaszott rádió bekapcsolódik. Sajnos John Cusack színészi játéka maximalizált (erre a filmre nem is csoda), személyesen sem tartom sokra (attól nem lesz flegma valaki, hogy minden mondatba sző egy fintort). Samuel L. Jackson miatt pedig a castingos elmehet a jó büdös francba.

értékelés: 5/10

vesebeteg