Mielőtt leültem megnézni ezt a filmet, kellemesen előmelegítették számomra, olyan hízelgő kritikákkal, mint pl. Samuel L. Jackson ezzel a filmmel teljesen belerondított a karrierje közepébe. Rendben, azt belátom, hogy ez nem egy Ponyvaregény, vagy egy Ha ölni kell, de azért ilyen elhamarkodottan gondoltam nem kezdem el összevonni a szemöldököm, így inkább a tapasztalat útját választottam. És milyen jól tettem…

Egy fiatal srác Hawai-i nyaralását hangyányit elrontja, hogy szemtanúja lesz, mikor egy igen komoly maffiavezér elteszi láb alól az egyik, ellene túl hevesen dolgozó ügyészt. A nem enyhén berezelt srácot az FBI veszi szárnyai alá, szükségük van rá mint koronatanúra, és két ügynök kíséretében (az egyik Samuel barátunk) mindent megtesznek, hogy Los Angelesbe szállítsák. Egy kellőképpen átvizsgált repülőgépen óhajtják célba juttatni értékes rakományukat, mert azt be kell ismerni: gyalog igen nehézkes lenne az út Hawai-ból az Angyalok Városába… A főmaffiózó természetesen nem igazán szívlelné, ha valaki esetleg besegítené a gázkamrába, ezért egészen egyedi tervet eszel ki, miként lehetne sok-sok idővel késleltetni a tanú megérkezését. Egy kisebb hadseregnyi kígyót juttat fel a gép rakterébe, megvadítva őket némi feromonnal.
A repülő kényelmesen szeli sötét eget (éjszakai járat ugyanis), miközben az apró, és kevésbé apró csúszómászók lassan kiszabadulnak lakhelyükről, és megkezdik hadjáratukat az utasok ellen. Mászkálásukkal egyre több érzékeny műszert tesznek tönkre a gép belsejében, megölik az egyik pilótát, majd pedig megkezdődik az invázió. A túristaosztály jelentős részét megszállják, elég komoly pusztítást véghezvíve az utasok közt, akik a repülő még “tiszta” részében elbarikádozzák magukat. A gép műszerei sorban mondják fel a szolgálatot, alattuk az óceán, nincs hová menekülni, a kígyóknak pedig a sebtében összetákolt poggyász-fal sem állhat sokáig útjukban…

Az előzetes negatív beharangozás ellenében pozitívan csalódtam a filmben. Folymatos feszültség alatt tartja a nézőt, nem ül le a hangulat. Rendkívül jól támaszkodik az emberek zsigeri félelmére a kígyókkal szemben (ahogy tette azt az Arachnophobia című film a pókokkal). Samuel természetesen nagyon jól játsza az elszánt ügynököt, és extra gyöngyszemként Julianna Margulies (Szellemhajó, na meg persze a Vészhelyzet is. ) brillirozik légikísérő szerepben (ráadásul a klisés sémákat sutba dobava most NEM ő teszi le a gépet egy kis földi segítséggel…).
A kigyók rendkívül jól lettek megcsinálva, olyan gyorsan peregnek az események, hogy szinte fel sem tűnik rajtuk a CGI. A támadások (marások no) elég látványosak (például mikor a wc-ben szeretkező pár női tagjának a mellébe harap…), és külön kiemelném az óriáskígyót, amiből csak egy van, az is csak egyszer aktivizálja magát, de azt nagyon jól csinálja. 🙂

 

értékelés: 7/10

John Doe