Amennyire rühellem a patkányokat, annyira szeretem a rólult készük filmeket. Más állatfaj nem képes belőlem olyan mértékű undort kiváltani, mint ezek az alattomos, ocsmány dögök (mondjuk a pókok is randák, de azokat egy újsággal ki lehet lapítani, legalábbis a többségüket). De ha megjelenik egy film, melyben néhány gusztustalan, méretes rágcsáló embereket támad meg, azt tutira megnézem. Ez feltehetően valamiféle perverzió a részmeről, de nem hiszem, hogy ezért bárki is megkritizálhatna, pláne egy Harvester olvasó nem. 🙂

A meglepően színvonalas Willard után most egy húsz évvel ezelőtti produkcióba volt szerencsém belebotlani, amely a Night of Terror (al)címet kapta. Ezen ízig-vérig olasz alkotás rendezője az a Bruno Mattei, aki a Red Hot Zorro című erotikus kalandfilmjével “robbant be” a köztudatba 1972-ben és amely alkotás kőkemény 1.1 pontot kapott az Amerikai MoziAdatbázis honlapján (igaz, csak hatan szavaztak rá). De az ő munkája a világhűrő RoboWar is (2.2 pont), ami egy szánalmas Predátor utánzat 1988-ból, vagy a Jaws 5 – Cruel Jaws (3.2 pont – javuló tendencia!), ami tudtommal nálunk is “hatalmas” sikert aratott az itteni videótékákban. Persze igazságtalan lennék, ha nem szólnék a Zombie 3-ról, ami hivatalosan ugyan Lucio Fulci horrorguru műve, valójában azonban csupán negyed órát köszönhetünk a Mesternek e filmből, az érdem nagyobbik része bizony Mattei úré. Na ez a film például egy kifejezetten hangulatos horror – akárcsak témánk tárgya, a Night of Terror, amiről most már illene pár szót szólni.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincs se telefon, se igazságszolgáltatás, se semmi, mindez kb. 200 évvel azután, hogy valakik “véletlenül” nukleáris bombákkal kiirtották a föld majd’ teljes lakosságát. A túlélők egy része kis csoportokba verődbe próbál életben maradni, vannak viszont, akik súlyos mutációk következtében a föld alá kényszerültek. Filmünk hősei (akik természetesen az előbbi csoporthoz tartoznak) egy lepusztult sivatagos terepen motorozgatnak (ja, hogy ez Manhattan volna?), mikor a semmi közepén rátalálnak egy teljesen elhagyatott épületre, ahol aztán van kaja, ivóvíz és néhány elég csúnyán megcsócsált emberi hulla is. Barátaink eleinte jól is érzik magukat, de miután elárasztják a patkányok az egész házat, az otttartózkodás rémálommá válik. Az egyik szépen sminkelt hölgyeménynek a száján át mászik ki egy ocsmány patkány, miután az a nő hasán keresztül berágta magát, de nem járnak sokkal jobban a többiek sem. Ketten nagy nehezen kihúzzák a film végéig, akkor azonban megjelennek a föld alatti emberek, akikről kiderül, hogy a mutációnak köszönhetően már nem is emberek, hanem egészen mások…

Számomra nem teljesen világos, hogy ezt a hangulatos kis apokalipszis-horrort miért húzzák le majd’ minden kritikában, mert bár kétségtelenül nem űbereli pl. Spielberg Cápáját (mondjuk nem is annyi pénzből készítették), eurotrash viszonylatban szerintem nagyonis megállja a helyét. Egy állatos horror ötvözése a Mad Max féle hangulati és képi elemekkel egyáltalán nem volt rossz ötlet, ráadásul a nukleáris katasztrófa következtében túlszaporodott patkányok történet még eléggé hihető is. A sztori egyébként nem egy nagy szám, de egy ilyen műfajú filmnél nem is várja el senki a hatalmas csavarokat, noha a befejezés igen “kellemes” kis meglepetést tartogat hőseink – illetve a nézők – számára, ami részben kárpótol minket az időnként elő-elő forduló üresjáratokért. Azok számára, akik szeretik az ‘óccsó’ állatos horrorokat, de leginkább a patkányos filmeket, egyszeri megnézésre mindenképpen ajánlott darab.

értékelés: 7/10

Blizz