Alapvetően szeretem az európai horrorfilmeket. Az öreg kontinens filmesei valahogy még az amúgy nyilvánvalóan szemét filmeket is képesek valamiféle bájjal felruházni, amitől azok szerethetőek lesznek. Gondolok itt az operatőri munkára, vagy a zenére, esetlegesen az überbrutál gore effektekre és explicit erőszakra. Persze azért nem mind arany, ami fénylik, így hát az európai horror termés között turkálva is belenyúlhatunk a szarba. Ez nekem is sikerült, úgy két éve mikor egy barátom jóvoltából volt szerencsém megtekinteni a Zombik Tava című rettenetet, amely csakúgy, mint a tárgyalt alkotás, egy Jean Rollin film. Ezek után utána olvastam a rendező munkásságának és abszolút nem ért meglepetésként, hogy az úriembert francia Ed Wood-ként is emlegetik. Aztán hónapokkal később ugyanaz a jóember, akitől életem addigi legrosszabb zombifilmjét kaptam, lelkesen (és széles vigyorral) számolt be nekem valami szőlős-zombis, agrohorrorról, ha úgy tetszik. Odaadta, elkezdtem nézni, aztán mikor a főcímnél kiírták a rendező nevét, akkor kissé megrökönyödtem…

Két fiatal lány utazik egy vonaton, sablonos párbeszédeket ejtve, egyikőjük a főszereplő, Elisabeth, aki egy kis faluba (ami a lány elmondása szerint nem is igazi falu, csak egy szőlővidék néhány házzal) szeretne eljutni, ahol aztán majd találkozhat a szerelmével, vagy mivel. Szándékai mindenesetre nyilvánvalóak. Csakhogy! Mikor barátnője kimegy a vagon mosdójába fogat mosni, szépítkezni, meg borotválkozni (na jó azt nem biztos, hogy csinálja), akkor felszáll egy nem túl bizalomgerjesztő férfi a szerelvényre. Ekkor vágás, és ismét Elisabethet látjuk, egyedül van a fülkében, várja a barátnőjét, de nem ő, hanem a gyanús küllemű egyén toppan be, és foglal helyet a lánnyal szemben, szúrós tekintetet vetnek egymásra, illetve a férfi mást is tesz. Konkrétan rohad. Egy undorító fekélyes seb kezdi el beborítani az arcát, ettől főhősnőnk bepánikol (némileg azért érthető reakció) és kimenekül a fülkéből. Fut a barátnőjéhez, ám ő meg ekkorra már hulla, a férfi – illetve most már fogalmazhatunk úgy is, hogy a zombi – hidegre tette őt, hogy mi módon, azt sajnos nem láthatjuk, a film elején a rendező még nyílván inkább a suspense-re ment, és nem a nyílt erőszakra, de nyugi ez hamarosan változni fog…
Elisabeth ekkor rohanni kezd, gyönyörű tájakon keresztül. Mígnem rábukkan egy tanyára, ott bemegy a házba, ám keserű meglepetés éri, a háziúr ugyanis már szintúgy fertőzött. Csakúgy, mint a lánya, ám ő még nem őrült meg, csak a melle alatt van egy undorító seb. Tehát itt sem maradhat sokáig, menekül tovább, egy darabig kocsival, aztán ismét gyalog. Ezúttal nem bukkan tanyára, ám találkozik helyette egy csini vak lánnyal, Lucyval. Hazakíséri a lányt a faluba, ahol persze már mindenki be van zombulva rendesen, egyedül Lucy az, aki nem, de őt meg az élettársa, Lucas barátságosan lefejezi egy baltával, a következő szöveg kíséretében: „Lucy, szeretlek!” A film legjobb jelenete, meg aztán, az ilyenekért érdemes horrort nézni. Néhány percnyi sajnos eléggé unalmas zombicsoszogás után aztán betoppan a képbe, két helyi szuperhős (na jó, valójában két helyi földműves, viszont van egy puskájuk, meg egy kisteherautójuk, bár utóbbi felrobban). Kimenekítik a lányt, aztán közös erővel rájönnek, hogy mitől őrülnek meg és kezdenek el élve elrohadni a falusiak. A bor az oka, melynek előállításánál olyan anyagokat használtak, amit nem kellett volna. Erre mondjuk mi nézők már a film első öt percében rájöhetünk, de a szereplőknek nem adatik meg ez a kiváltság. Ja és hogy a lány megmentői miért nem fertőződtek meg? Hát azért, mert ők nem szeretik a bort, ezért az előző heti falunapon, vagy mifenén is, csak sört ittak. Zseniális csavar. Nekem legalábbis tetszett. Minekután a dolgot jól kitárgyalták, útjukat a szőlőfeldolgozó üzem felé veszik, ahol felhívják a rendőröket, meg jól bekajálnak, és annak ellenére, hogy nem szeretik, behörpintenek két üveg bort (régit, ami még nem fertőző). A lány nem fogyaszt semmit, ő elkóborol, bemegy a présházba, ahol barátja fogadja, ekkor már rajta is csúnya sebek éktelenkednek, és olyan, mintha mustár folyna a homlokából. Viszont még észnél van, de érzi, hogy már nem sokáig, mert valami olyasmit hadovál, hogy mindjárt eléri az agyát is a rothadás. Hmm… Ezt követően színre lép az idősebbik fickó a puskával és jól lelövi a mustáros homlokú, rothadó agyú fiatalembert. Elizabeth pedig ezt látva elszomorodik és igen logikátlan tetteket hajt végre, hogy konkrétan miket, azt nem írom le, mert akkor nem érne titeket meglepetés, mikor megnézitek ezt a jó kis filmet.

És most nem kamuztam, tényleg jó film. A maga módján legalábbis. Persze bárgyú, és banális az egész, viszont nyílván senki nem is vár komoly melodrámát egy ilyen címmel felvértezett filmtől, hogy „A halál szőlői” Szerethető alkotás ez, én eddig mindösszesen két filmet láttam a rendezőtől, a másik ugyebár a fent említett Zombik tava volt, és azután ez teljesen pozitív csalódásként ért. Említettem hogy az európai horrorfilmeken gyakran sokat dobnak olyan dolgok, mint például a fényképezés, vagy a zene. Nos utóbbi, ha nem is kiemelkedő, de nincs vele semmi gond, és elég hangulatos, az operatőri munka viszont kimondottan tetszetős, és a helyszínek remekül lettek kiválasztva. A maszkok ugyan gagyik, viszont elég egyediek és visszataszítóak. A lefejezős jelenet, pedig egyenesen zseniális. Összegzésképpen, bátran ajánlom a filmet eurohorror és zombifilm megszállottaknak.

értékelés: 6/10

Brandon