A penge szövetségének DVD borítója már első látásra nyálelválasztási folyamatokat indított el bennem; két fekete, full-vért, vágott szemű fickó vértől mocskos kezükben kivont karddal áll egy hullarakás fölött, a háttérben háború súlytotta táj… Chuck Norris póz ez a javából, csak pár száz évvel korábbi díszletek között. A rövid történetismerteo elolvasása után a szokásos ígéretes szavakkal találkozik az ember: „nagyszabású történelmi tabló”-t ígérő rendkívül sikeres és „izgalmas akció / kalandfilm”, melyet több nemzetközi filmfesztivál is műsorára tűzött. Na, úgy legyen! A 16-os karika pedig csak további bizakodásra adott okot, ezért nem meglepő módon a szokásos pénzmennyiség kicsengetése után most erről a dél-koreai filmről írok nektek. Persze előtte azért még megnéztem a filmet, biztos, ami biztos.

A nemrég hatalomra került uralkodó miniszterei egymás után hullnak ki a kormányból egy titokzatos orgyilkos kardforgató kezei által. A testőrség parancsnokát, Yun-t, bízzák meg a probléma megoldásával, aki kegyelmet nem ismerő módon szolgálta ki eddig az új politikai brancsot, ám kezdetben fáradozásai a veszély elhárítására kudarcba fulladnak. Egy nem is annyira véletlenül elejtett nyom azonban felfedi a gyilkos kilétét. Halottnak hitt egykori legjobb barátja és harcostársa az – Choi a neve –, aki éjszakánként végzi ezt a rendszerfelforgató tevékenységet. És ami az elve szar ügy további aromájához hozzáadatik még egy lapáttal: Choi-nak van egy fímél mitfárere így éjszakánként – egy Shi Yeong nevű ninja-ruhás csaj -, akinek még pár évvel ezelőtt testőr barátunk is csapta a szelet. Ezek után azt hiszem, hogy egy dologban biztosak lehetünk; ebből a helyzetből egyáltalán nem biztos, hogy mindenki jól fog kijönni a végére. Ennyi legyen is elég, mivel egyrészt senki szórakozását elrontani nem szeretném, másrészt nincs nagyon túlbonyolítva az egész, tényleg csak ennyi az alapfelállás, amit tudnotok érdemes.

A penge szövetsége nem a könnyen fogyasztható filmek közé tartozik. A film hangvétele már-már túlontúl pesszimista, a látványvilágot többnyire komor, sötét tónusú képek uralják. A humor egy az egyben hiányzik a filmbol, amely nem lenne olyan nagy probléma, ha idonként valamilyen más eszközzel sikerült volna ellenpontozni azt a nagy szigorúságot – jobb szó nem jut az eszembe -, amelyet A penge szövetsége áraszt és rátelepít a nézore. Nyomasztó a film, erre fel kell készülni. A kardpárbajok tekintetében a realisztikusság dominál; nincsenek hosszú, elnyújtott, a szem gyönyörködtetésére megkoreografált harcjelenetek, fölösleges mozdulatok, vagy légies repkedések mint a kínai vuhsziákban (persze miért is lennének, hisz ez egy koreai film). Nekem így is tetszett a dolog. Ami eléggé megakasztja a történet tovább csordogálását – és talán hibának lehetne felróni -, az egy hosszúra nyújtott flashback, amelyben Yun és Choi barátságának állomásai elevenednek meg a kezdetektol egészen addig a végzetes eseményig, mikor a kirobbanó polgárháborús helyzetben akaratuk ellenére a két ellentétes oldalra nem sodródnak, és amelynek a tetopontján az egymásnak feszülo erok között ok is egymás torkának esnek. Nagyon nagy jelenetrol van itt szó, amelyhez hasonlót talán csak a végjátékban láthatunk, csak sajnos az nem üt akkorát, mint kellene. Ebben a hosszú visszatekintésben kerülünk képbe a szépséges Shi Yeong-ot illetoen is, akinek a karakterét eléggé le sikerült redukálnia az íróknak, így a szerelmi háromszög kliséje meglehetosen sántít. Ellenben a két férfi kapcsolatába mintha némi homoerotika is vegyülne olykor, bár lehet, hogy ez nem így van. Kár, hogy a csaj csak díszítésként van jelen, pedig a helyzetbol még valami igazán drámait is ki lehetett volna hozni, ami persze, hogy ilyen képzavarral éljek, papíron ott van, csak annyira súlytalan így az egész, hogy „csak” az átélése lehetetlenül el. És Marlon Brando óta tudjuk, az átélés az, ami igazán számít! A történéseket néha nehéz követni, mivel a nevekkel és évszámokkal elég mostohán bánik a film („nagyszabású történelmi tabló”, mi?) és az itt-ott fellelheto üresjáratok, amelyekben az egyforma képuu, név nélküli mellékszereplok próbálnának belefolyni az eseményekbe, sem szolgálják a történet élvezetes befogadását. A díszletesek és jelmeztervezok nagyon jó munkát végeztek, ami történelmi film esetében azért duplán számít, ugyanez elmondható a maszkmesterek munkájáról is; a leszakadó végtagokkal, vérzo sebekkel kelloen brutálissá sikerült tenni a kard okozta sérüléseket (azért nem egy Azumi a film ezen a téren). A film fényképezése és vágása is rendben van, összességében tehát a technikai oldallal nincs probléma. A pontszámból talán úgy tunhet, hogy nem sokkal jobb film A penge szövetsége az elozoleg kivesézett A bosszú harcosánál, ezt a filmet mégis jó szívvel tudom ajánlani nektek. Nem rossz, csak többet is ki lehetett volna hozni belőle.

 

értékelés: 6/10

Yakuza