Nyílt terepen gyakorlatot tartó nindzsák karatéznak. Cüneyt Arkin a tengerparton sütteti a hasát egy szőke macával, romantika, miegymás, majd Cüneyt hosszas verekedése egy nindzsával egy lakótelep közelében. Egy nindzsa egy házban leszámol egy bajszos fickóval. A nindzsák továbbra is gyakorlatoznak, a főnindzsa demonstrál: nagyon erős a fószer, ködfüggöny lengi be, mert misztikus nindzsa. „Terepmotor-bajnokság” zajlik, a végeredmény azonban soha nem fog kiderülni: máris ugrunk a következő történésbe. Egy nindzsa megint leszámol valami bajszos fickóval. Emberek beszélgetnek, valószínűleg zsaruk lehetnek, de kit érdekel, hisz akciót akarunk! Egy hipergyors iramban növő szőlőnövény (?) megtámad egy testőrt, rácsavarodik és megöli. Végre valami jó! Egy piros ruhás nő menekül az erdőben, Cüneyt pedig megmenti. Megint motoroznak valakik valahol. Egy hullaházban egy nagyon gyatrán kinéző, szőrös mancsú élőhalott elkezd molesztálni valakit: az elmaradhatatlan Hüseyin Peyda megsérül, Cüneyt erre begurul. Két ürge karatézik a semmi közepén: mint a motoros fickók esetében, sosem fogjuk megtudni, hogy kik ők, és hogyan keveredtek ide… Jelenetek az Ölüm savascisi-ból, egy frenetikus török akciófilmből, igazából a legrosszabb filmből, amihez eddigi életem során szerencsém volt. Cetin Inanc és Cüneyt Arkin közreműködésének egyik legrohadtabb, de legémelyítőbb ízű gyömölcsét ajánlom most Nektek.

Felirat nélkül is bátran merem állítani, hogy ez a film abszolút nem szól semmi értelmesről, így az ismertető tartalmi „belekapás”-részét nyugodt szívvel átugrom. A 73 perc alatt látottak egyszerűen összefoglalhatatlanok: egyik minősíthetetlen jelenetből rohanunk a másik csapnivalóba, nullához közelítő koncepció, ami segítene eligazodni ebben a kavalkádban. De szinte tényleg semmi. Cüneyt Arkin hajszíne, ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy állandóan változik; az egyik akcióban még alig vegyül pár ősz hajszál dús hajkoronájába, a következő akcióban pedig már szinte csak azok ékesítik a török Delon feje búbját. Ezzel együtt – természetesen – az öltözéke sem egységes. Ezek alapján valószínűsítem, hogy össze-vissza vagdostak ki részeket több filmjéből, és azt gyúrták össze egy ilyen… izébe. A több film itt nem kettőt, hármat jelent, hanem tényleg többet. Amit láthatunk, az valami eszméletlenül eklektikus egy moslék, a Zombie vs. Ninja ehhez képest maga a tökéletes Hitchcock-i megszerkesztettségű Magnum Opus. Forgatókönyv: wattafuckisdat? A film szinte csak egymásra halmozott akciójelenetek összessége, tehát elég sokan meghalnak, a legtöbben ráadásul iszonyú béna haláltusát eljátszva, ami mindig nagyon vicces.

Cüneyt mozdulatai, judós megmozdulásai, trambulinos ugrásai, perdülései a levegőben, meg persze a harc közbeni pofavágásai szolgáltatják a legtöbb élvezetet. Kegyetlen ez a fickó. Még mindig rejtély számomra, hogy képes egyszerre a nevetségesség és a hideg profizmus határán egyensúlyozni, ha az akciókra kerül a sor. Ha meg éppen nem akciózik, akkor néz. Néz, mint valami Delon, vagy Brando, de a végeredmény mégis hamisítatlan Cüneyt-tekintet lesz. Olyan Cüneyt-es, tudjátok, na. Akkor a muzsikáról is pár szó. Jó helyekről lopkodtak ismét a törökök, csak kár, hogy a megfelelő helyeken történő alkalmazásról lilaködnyi fingjuk se volt az alkotóknak. Igen, ezúttal sem. Igaz, olyan, hogy megfelelő hely, ebben a filmben nem nagyon van. John Carpenter Menekülés New Yorkból című filmjének zenéi szolgáltatják a talp alá valót, de a Rambo zenei témája is feltűnik, meg még pár másik filmből is átvettek emlékezetes dallamokat. Legalább az ízlésük rendben volt ezen a téren.
Mit mondhatnék még: az Ölüm savascisi rém szórakoztató film, éppen a nézhetetlensége miatt tudom ajánlani mindenkinek, bármilyen furcsán is hangzik ez így, ugyanis a rengeteg értetlenséget szülő jelenetek egy idő után gerjesztik a rákövetkezőket, aminek, ha nagy társaságban nézi az ember, akkora csorda-röhögések lehetnek a következményei, amelyek felüdítik a szellemet. Végeredményben sokkal egészségesebbnek érezzük magunkat, mint a film megtekintése előtt, ezt tapasztalatból mondom: méregerős gondűző. Imádom!!!

értékelés: 10/10

Yakuza