Valamikor a 90-es évek elején vagy közepén történt az az eset, amely során a nindzsás filmek szeretete örökre megfertőzött és a műfaj rajongójává tett. A lapos, fekete dobozka mágnesszalagja A nindzsa bosszúja című 1986-os B-kategóriás amerikai akciófilmet takarta. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy ez a film nagy hatással volt a fejlődő Yakuza lelkivilágára, ezt több napköziben készült rajzommal bizonyíthatom. Újra meg újra megnéztem A nindzsa bosszúját, és kerestem a hasonlóan igényes harcművészeti (értitek?) alkotásokat. Így izgulhattam végig Mr. Dudikoff majd Mr. Bradley kalandjait az elkendőzött arcú, settenkedésben jeleskedő úriemberekkel. Biztos sokan voltunk így.
Azóta persze eltelt pár év, és felcseperedésem után csak kicsit javult az ízlésem filmek terén, így történhetett, hogy a Ninja III: The Domination egyáltalán számításba jöhetett, mint tévépótló, alternatív szórakozási lehetőség. Némi infószerzést követően derült ki, hogy ennek a filmnek a rendezője nem más, mint a fentebb említett kedvencemet elkövető Sam Firstenberg, aki mellesleg az Amerikai Nindzsa első két részéért is felelős. Azt a betyárját! És mi több, ezek a filmek (A nindzsa bosszúja, Ninja III) az Enter the Ninja (A nindzsa színre lép) című opusszal kiegészülve amolyan nem hivatalos trilógiát képeznek, ezért is lett ez jelen filmünk címe. Bámultos, ugye?
Firstenberg nindzsafilmek iránti elkötelezettsége igazán meghatott engem, bár az is lehet, hogy a pénz hívó szavára kezdte egymás után köpni magából a B-kategóriás nindzsás akciófilmjeit, a fene se tudja. A lényeg az, hogy az elkövetkezőkben ezen trilógia darabjaival szeretném megismertetni a Nagyérdeműt, kezdve a harmadik résszel, már csak azért is, mert a filmeknek történetileg nincs túl sok közük egymáshoz, nyilvánvalóan marketingfogásból lett az a cím, ami. A három filmet összekötő egyedüli kapocs Sho Kosugi személye, aki a 80-as évek legnagyobb nindzsafilm-sztárja volt. Ő egyébként tényleg képzett a nindzsucuban, szóval nem csak azért szerepeltették ezekben a múvikban, mert ferde volt a szeme, azt kész. (Állítólag 2008-ban visszatér az ipse a kaptafájához, a project egyelőre a nagyon fantáziadús The Return of the Ninja fedőnéven fut.) No, de lássuk a történetet, amely nélkül egyetlen mozgókép sem állná meg a helyét, kivéve persze a pornó műfaját, de mi ilyen alantas dolgokkal nem foglalkozunk ugyebár, max. zombis pornóval.

A film felejthetetlen nyitójelenettel büszkélkedhet, melyet röviden vázolnék is. Egy látszólag japó fickó bemegy egy barlangba (eredetileg viszont koreai az ürge). Mikor kijön, már nindzsaruhát visel. Szóval ő amolyan barlangi nindzsa lehet. Ezután megy bérgyilkolni golfpályára. A golfpályán egy gazdag ficsúr meg a szőke macája pár testőrrel koptatják a gyepet. Nindzsa-pajtás előmerészkedik a rejtekhelyéről (természetesen bozótos), majd lekaszabolja ezeket a személyeket, mint egy jó nindzsaharcoshoz illik. A következő pillanatban már motoros, autós és helikopteres policáj üldözi a serényen menekülő orgyilkost, aki persze egymás után leszereli a rend eme hiperéber őreit. A rendőröknek sikerül némi állománybeli veszteség árán bekeríteni hősünket, és rövid úton pár kiló ólommal fel is hizlalják, még mielőtt ismertetnék a jogait. Nindzsa-pajtás halottnak tetteti magát, és az első közel merészkedő fakabátot a másvilágra küldi, majd egy cseles húzással meglóg üldözői elől.

A közelben villanyszerelősködő fiatal és csinos Christie (Lucinda Dickey), megpillantja a semmi közepén kóválygó shinobi-t, aki halandzsázik egy sort, és ezzel hipp-hopp már át is száll a lelke a meglepődött lányba. Christie-t kihallgatják, de ő persze nem tud semmit, igaz a halott nindzsa katanáját suttyomban azért lenyúlta, de én sem cselekedtem volna másként a helyében, mivel egy olyan kard baromi sokat ér, meg ugye meg is szállta a csajt a nindzsa szelleme.
Közben Christie-re cuppan az egyik szőrösmellkasú zsaru, akit Billynek hívnak, szexelnek hamar, hogy aztán pár tízperc eltelte után teljes szőrös mellszélességgel kiálljon a lány mellett, aki kezd egyre furcsábban viselkedni a benne virgonckodó nindzsaléleknek köszönhetően. Az ugyanis poltergeist-ot meghazudtoló módon mozgatja a lakás berendezéseit, ha Chris nem hajlandó alávetni akaratát a bosszúért kiáltó léleknek. Még egy erősen Az ördögűzőre hajazó démonűzést is megcsodálhatunk, ami cseppet mókásra sikeredett, de ez egy ilyen film.
Amikor a nindzsa szelleme átveszi a lány felett az irányítást, akkor rendre meglátogatja a vesztét okozó rendőrbácsikat és kegyetlenül végez velük, mint egy jó, bosszúszomjas nindzsaharcoshoz illik. A városba érkezik egy szemfedőt viselő titokzatos japó férfi (Kosugi), aki a fiatalok segítségére siet, mivel egy nindzsát csakis nindzsa ölhet meg. Ebből nyilván kitalálhattátok, hogy ő is nindzsaharcos. A leszámolás kellemesen trashes ízűre sikerült percei után az ölelkezős happy end és a halovány félmosolyt eleresztő Kosugi kopár szirtfokon álló, a lemenő nap fényébe révedő alakja billenti helyre a nézőben felgyülemlett feszültséget.

Elég gyenge film ez a Ninja III, annak ellenére, hogy akad benne pár röhejes momentum. Tulajdonképp ezek a nem éppen szándékos, mégis bénára sikerült jelenetek (a nindzsa-szellem ténykedései, a démonkiűzős rész, a finálé) adják a film varázsát, illetve Lucinda Dickey, aki többször is átizzadt fittneszholmikban flangál. Nem az esetem, de valahogy mégiscsak vonzó nőci, meg nem is játszik rosszul, csak néha. Sho Kosugi sajnos csak elég későn kapcsolódik bele az események folyásába, és ez egyértelmű rosszpont. Ennek ellenére az akciórészek engem nem igazán hoztak lázba, mivel az ekkortájt készült hongkongi kung-fu filmek köröket vertek akármelyik hasonló amerikai próbálkozásra, és ez alól a Ninja III sem kivétel. De persze nem is ilyen szemmel kell nézni a filmet.
Zenei téren kb. a Knight Rider szintjén mozog az alkotás, igazi 80-as évek hangulatot áraszt, plusz a film elején még A nindzsa bosszúja kiváló, minimalista főtémáját is előveszik, kár, hogy később már nem jutott eszükbe használni a jól csengő melódiát.
Kellemes perceket szerezhet a film, mivel kifejezetten félresikerült megoldások tarkítják olykor, de úgy összességében nem hiszem, hogy ajánlanom kellene akárkinek is a nindzsafilm-rajongókon kívül. Egyszer nézhető szutyokság.
Akkor következőleg majd A nindzsa bosszújáró elmélkedek majd nektek.

 

értékelés: 3/10

Yakuza