Valahol az 50-es évek vége felé járunk amikor 2 úriember éppen golfozik. Az egyik a DC Comics – akkoriban még National Comics volt a neve – góréje a másik Martin Goodman a Marvel Comics elődjének, a Timely-nek a főnöke. Emberünk lázasan hireszteli, hogy új könyvet dobnak a piacra Justice League of America címen. Martin gyorsan rohant be a céghez, és leadta a drótot Stan Lee-nek – ő egy igazi képregényíró legenda, – hogy csináljon egy szuperhős csapatot. Stan papa éppen második írói krízisét élte, amikor felesége, Joanie azt tanácsolta neki, hogy legyen merész és írjon valami szokatlant. Valami olyat, ami neki tetszik, max. kirúgják:), így született meg a The Fantastic Four. Ennek alapvetően nem sok köze van a dologhoz, csak gondoltam megemlítem. Egy kis példa a két legnagyobb képregény kiadó baráti rivalizálására:) Nagy dolgok születtek ebben az időszakban ebből a kis versengésből kifolyólag. A Justice League is ennek az eredménye. A sorozat 1959 novemberében jelent meg először. Utána durván másfél éves szünet következett, 1961-ben indult meg igazán a szekér. Ezen év januárjában indult ugyanis ténylegesen útjára a sorozat, és kéthavi majd havi-kéthavi, a 70-es évek második felétől pedig sima havi lapként került terjesztésre. Az alapfelállás nagyjából úgy nézett ki, hogy Flash, Wonder Woman, J’onn J’onzz, Green Lantern, Superman, Batman, Aquaman. Ezek közül Batman-nek Superman-ek, Flash-nek és Wonder Woman-nek volt is saját tv sorozata. Mellesleg tv szinten elég népszerűek voltak, és jók is ezek a sorozatok. Aztán 1997-ben készült egy pilot Justice League of America cimen. Ez olyan hatalmas sikereket aratott, hogy be sem mutatták Amerikában. Tudomásom szerint csak Európában ment le, de a siker valamiért elmaradt, nem is értem miért…

Röviden vázolnám a történetet, mert olyan szar, hogy nem érdemel sok szót. Adott egy város: New Metro. Itt él és melózik a Justice League. Ha jön valami idióta, aki le akarja zúzni a várost, ők gyorsan rálépnek a tökére, és mindenki örül jól. Az aktuális „hóhányó” egy magát Weatherman-nek nevező muki, aki mindenféle extrém meteorológiai csapással sújtja a várost. A Justice League persze egyből ott terem és megállítja a katasztrófát. A filmben emellett fut egy „fantasztikus” mellékszál egy bizonyos Tori Olafsdotter körül – mellesleg a valaha született legidegesítőbb színésznő Kimberly Oja játssza, – akinek iszonyatos hangja van. A hölgy egy meteorológiai intézetben dolgozik. Kíváncsisága folytán kis baleset történik vele, ami révén különleges képességre tesz szert. Képes lesz megfagyasztani a dolgokat. A gonosz Weatherman persze folyamatosan csinálja a fesztivált a városban és a Justice League feladata elkapni a frakkját. Tori hamar rájön, hogy valami nem stimmel az intézetben, de még nem igazán tudja kordában tartani a képességeit. A Két szál itt fonódik össze, amikor a Justice League és Tori – akiből később Ice lesz, és tagja a csapatnak – összefognak, hogy lerendezzék Weatherman-t. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy sikerül is nekik.

A film érthetően nem lett sikeres. Mivel hihetetlenül szar, de kezdjük az elején a szereplőknél. Sikerült a képregény sorozat legnyomorékabb szereplőit egy gyönyörű csokorba gyűjteni. A csapatot a következő tagok alkották: Green Lantern, Ice, Fire, Atom, J’onn J’onzz, Flash. Három dolgot tartok valószínűnek a forgatókönyírókkal kapcsolatban. Vagy életükben soha nem olvastak JLA képregényt, vagy félelmetesen tehetségtelenek, vagy mindkettő. Sikerült ugyanis teljesen kiforgatni a szereplőket, minden karakter pontosan eredeti jellevonásainak az ellentétével bír. Mielőtt belevágnék, Green Lantern egy kis magyarázatot igényel. Belőle ugyanis a képregény története alatt több is volt. Hal Jordan, aki egy talpraesett, amolyan jófiú – ő a klasszikus alak, Guy Gardner, aki egy hülye bunkó idióta debil beképzelt nyomi. Voltak még mások is, de őket most hagyjuk. Na, most a filmben sikerült a két szereplőt eléggé összekeverni. Guy Gardner neve alatt vélhetően Hal Jordan van. Guy ugyanis a filmben a helyi szépfiú, aki maghatározó tagja a csapatnak. Atom-ot – aki mellesleg a világ egyik legjobb tudósa – sikeresen leredukálták egy hülye tanárnak. Ice pedig egy naiv hülye csaj. Egyetlen értelmes karakter, aki átkerült a filmbe Flash – őt a képregényben is nagyon csippantottam -, akivel szintén csúnyán elbántak. Róla tudni kell, hogy eredetileg okos emberke, aki normális életet él. A filmben egy hülye vesztes, akinek se munkája, se lakása. A többieket meg inkább nem is emlitem. A forgatókönyírók kvalitásának újabb bizonyítéka a szerelmi szál Green Lantern és a nője között. Ez kérem nem más, mint egy Spiderman vs. Mary Jane effektus egy az egyben: a hős, aki titkolja a képességeit szerelme elől, és folyton lelép a kritikus helyzetekben. A csajnak még a haja is vörös! A jelmeztervezők is kitettek magukért. A női szereplőket kivéve mindenki úgy néz ki, mint egy melegfesztivál szóvivője. A színészeken látszik, hogy baromi komolyan vették a munkájukat. Gondolom mindenki hatalmas kiugrási lehetőséget vélt felfedezni ebben a szép filmben. Hát nagyon nem jött be a dolog. A recept egyszerű: szar színészek, pocsék forgatókönyv és rendezés. Ezek után az Industrial Light and Magic sem lenne képes megmenti a művet az enyészettől. Olyan hatalmas lelkesedéssel ültem le megnézni ezt a filmet, és legalább akkorát koppantam. Amíg a The Fantastic Four egy szórakoztatóan szar képregény adaptáció addig a Justice League egy unalmas, pocsék, értéktelen szemét. Az egyetlen ok, amiért nem adtam neki nulla pontot, hogy a képregény alapján készült… elvileg. Mark Waid JLA egyik írója mondta, miután megnézte a filmet…” 80 minutes of my life, what i’ll never get back”. Ennél tökéletesebb végszó – azt hiszem – nem is kell.

értékelés: 2/10

Berzerker