Vannak ugyebár nagyon rossz filmek, és vannak olyanok, amiktől az ember egyenes agyérgörcsöt kap, és ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy összetörjön valamit, majd önkezével véget vessen szánalmas életének. A They Saved Hitler’s Brain vitán felül az utóbbi kategóriába tartozó szörnyszülött, a filmipar szégyene, egy értelmetlen, céltalan hülye faszság. A filmet még az ötvenes években kezdték forgatni, de aztán bizonyára rájöttek a kedves alkotók, hogy mennyire veszélyes lenne egy ilyen fost a közönség elé tárni, és a Hitler’s Brain már elkészült kópiája mindaddig békésen pihent a UCLA egyetem polcain, amíg pár elmés egyetemista a hatvanas évek elején úgy gondolta, nem szabad veszni hagyni egy ilyen “remekművet”, és leforgatták a film elejét, majd összevagdosták a már kész részekkel, és piacra dobták. Bár ne tették volna! Jómagam kemény 2500 forintot pengettem ki a DVD-ért, amit nem bánok, de hogy legközelebb csak akkor fogom újra megnézni, ha halni akarok, az is biztos. Már a film végigtekerése használható képek után kutatva is erős agytájéki zsibbadást okozott, ezért néha szüneteket kellett beiktatnom, hogy ne sorvadjon el a szürkeállományom. Az élmény a DVD-menünél kezdődik, amelyen egy szalagos magnó-szerű képződményre szerelt Hitler-fej ugat különféle német vakert a naiv nézőre. A java azonban csak a film elindítása után csapódik az ember pofájába…

A második világháború végeztével náci tisztek kicsempészik Hitler élő fejét Németországból egy eldugott kis Dél-Amerikai szigetre, Mandoras-ra, hogy majd egy későbbi időpontban újjáépíthesse a Harmadik Birodalmat. A 60-as évek közepén úgy gondolják ezek a barmok, eljött az idő, elrabolnak hát egy kitűnő tudóst, John Coleman-t és megbízzák (vagyis kényszerytik), hogy tartsa életben Hitler fejét! A tudós praktikusan egy szalagos magnóra szereli a fejet, ami ezután ki-be kapcsolható, ha esetleg épp nincs szükség arra hogy egy kis bajszos buzerátor “fej” német szitkokat szórjon a körülötte állókra, a híres-neves Hitler fej ugyanis mást sem csinál, szal nemtom ezzel hogy akartak Harmadik Birodalmat építeni. Na mindegy. “Mr. H”, a főnáci, és barátai közben halálos ideggázzal akarják kiírtani Dél-Amerika nagyvárosait, majd hatalmukba keríteni a világot. A tudós, John Coleman birtokában van a gáz ellenszerének, de miután őt elrabolják a gecibe, mostohafiára Phil-re, és Kathy lányára hárul a világ megmentése, amelyben segítségükre lesz a helyi seriff és pereputtya, meg pár különleges ügynök akik valahogy tudomást szerezneka nácik tervéről. A kis csapat leszámol a nácikkal, és Hitler feje náci átkokat mormolva elolvad egy égő autó belsejében.

Hát mit mondjak, leírva ez így szép és jó, akár vígjáték is lehetne, csak hát ugye a megvalósítás… persze nem vár az ember nagy durranást egy ilyen régi filmtől, de ez akkor is baromi unalmas. Viszont abból adódóan, hogy két különböző stáb készítette a film két felét, az ember figyelme nem lankadhat egy percig sem, ugyanis soha sem lehet tudni, hogy ki-kicsoda. Félreértés ne essék, nem skizo-thriller ez, csak a film első felében matató 40 éves bajszos CIA ügynököt a végén már egy idős ősz tata játssza, tehát elég nehéz követni hogy mi a fasz is történik valójában a vásznon. Ed Wood szelleme is kísért, egy autós üldözés során például a jó Wood-hagyomány szerint szinte másodpercenként váltja egymást a nappal és az éjszaka. A Hitler-fej azért mókás, de ez a film nagyon gyenge! Csak mazochistáknak!

értékelés: 1/10

Yoko Homo