Ó azok a nyolcvanas évek…lehet hogy csak a retrohullám, meg a nosztalgia miatt, de úgy érzem rengeteg remek film maradt ránk ebből a szép korszakból. Szerencsére a 80-as évekre a filmkészítők is rájöttek hogy mindenféle technika meg pénz nélkül is lehet jó filmeket csinálni, csupán el kell bohóckodni az egészet. A Killer Klowns készítői pedig VÉRESEN komolyan vették az elbohóckodást…

Vén papa az erdőben keresgéli elkóborolt kutyáját, aki az ötletes Pooh Bear (“Micimackó”) névre hallgat. Meg is találja a kutyulit a kerekerdő közepén (százholdas pagony), egy cirkuszi sátor mellett. Az öreget látszólag nem nagyon izgatja hogy mi a faszt keres egy cirkuszi sátor a fák között, de ha már ott van, elindul hát hogy megkeresse a jegyirodát. Közben Mici kutyája ismét elveszik, nem sokkal később előkerül…darabokban. A papi dühében megragadja a sátrat ami áramütéssel bünteti, amitől öreg hősünk a földre huppan. Nemsokára egy GYILKOS BOHÓC érkezik, akit a papa egy idióta ámde lelkes mosollyal fogad, amely hirtelen az arcára fagy amikor az űrBohóc a piszolyával cukorkává változtatja…ajjaj, ennek nem lesz jó vége… Egy közelben bóklászó szerelmespár is megleli a sátrat, ők azonban be is jutnak a létesítménybe. Bent azonban szörnyű látvány fogadja őket: cukorkákban tárolt emberi hullák húskampókra aggatva. A külső űrből jött bohócok azonban megneszelik a betolakodókat, és a közeli városka terrorizálására indulnak. Itt aztán rengeteg móka s kacagás vár mindenkire, van itt zombi-popcorn, meg gyilkos pite, a bohócok válogatott tréfával kedveskednek a városka lakóinak, legtöbbjük azonban halálos. Embereink nagy nehezen rájönnek: az orruk megsebzésével el lehet pusztítani a földönkívülieket, így hát megindul az élet-halál harc az emberek és bohócok között. A végére még egy MegaBohócot is kapunk a pofánkba, aminek a város fiatal, jóképű seriffhelyettese kiszúrja az orrát, így az egy kis pörgés és tüzijáték kíséretében bevégzi földi létét, és a világ újra megmenekült…vagy mégsem??

Rendkívül primitív sztori a trash filmek összes stílusjegyével, kliséivel, az átlagosnál kicsit több humorral fűszerezve. A bohócoktól meg az “IT” óta mindenki fosik, úgyhogy jó néha ilyen balfasz bohócokat is látni. Elég nehéz hozzájutni, de némi sörrel és egy kisebb társasággal remek kikapcsolódást nyújt.

értékelés: 7/10

Yoko Homo