Itt van egy videóra gyártott produkció, amit jóval komolyabban lehetett volna venni, ha mondjuk szimplán csak egy kísértetjárta vagy egy szörnyű átokkal bíró bérházban játszódó, házi videózásra kiadott misztikus történet lenne. De így, hogy ezt az égbekiáltó szörnyűséget A kukorica gyermekei franchise alapvetően mezővárosi atmoszférájával összekapcsolva próbálták lenyomni a közönség torkán, szerintem eleve kudarcra volt ítélve.

Mivel egyetlen telefonhívására sem válaszol, így Jamie nevű főszereplőnk a nagyanyjához utazik nebraska-i Omahába. Az elhagyatottnak tűnő bérházban két kísértetként feltűnő gyereken kívül senkit sem talál, és a lakásban is csak a kilakoltatásról szóló figyelmeztetést. Később persze előbukkan pár kedves lakó, akik aztán a gonosz kukorica által befolyásolt gyerekek jóvoltából hamar el is távoznak az élők sorából. Jamie nemsokára megtudja, hogy a nagymutter régebben egy különös szektában tevékenykedett, de már régen mindenki halott.

A kukoricaföldek misztikusnak mondható atmoszféráját ezúttal egy ódon bérházba próbálták meg ügyesen belecsempészni, de már eleve az röhejesnek hat, hogy egy hosszú folyosóval és hatalmas alagsorral rendelkező, lifttel üzemelő belvárosi téglaépítésű apartman tőszomszédságában egy komplett kukoricamező terüljön el – ahogy ezt a filmben láthatjuk. Aki esetleg vette a fáradságot, és előröl elkezdte nézni a franchise-ot, mint én, annak hamar feltűnhet, hogy a harmadik epizódban (Urban Harvest) már elkövettek valami hasonlót. Akkor a vidéki koncepciót Chichago-ba telepítették, és kb. ugyanezt eljátszották egy üres gyárudvarba ültetett kukoricamezővel. Mondanom sem kell, mennyire meggyőző volt.

Ennél a Relevációt hirdető résznél sem sikerült ez a fajta adaptáció. Főleg, mivel olyan marhaságokat szuszakoltak bele, mint a (szellem)gyerekeket éjjel-látó készülékkel érzékelő szomszéd vagy a fürdővízbe szórt kukoricaszemekből kinőtt növény vízbefojtó hadművelete, de a fináléban a padlóból feltörő, borzasztó CGI-kukoricák látványa is nyolc napon túl gyógyuló lelki sebeket hagyhat a Kedves Nézőkben. Olcsó, ötlettelen, unalmas, milyen jelzőt írjak még?! Nyilván bármely másik széria hetedik (!) része is ugyanezt a másfél óráig tartó, egyszer nézhető, totál felesleges időkidobást tudná nyújtani. Pont ezért nem értem, hogy miért nem próbálják végre elengedni a kukoricamezőket?! (Nyilván költői a kérdés, ugyanis a Dimension Films ugyanúgy foggal-körömmel ragaszkodik a franchise jogaihoz, mint a Hellraiser-széria esetében.)

Értékelés: 4/10

eyescream