Míg A kukorica gyermekei második részében egy másik poros kisvárosba helyezték át a misztikus erők által irányított szülőgyilkos gyermekek történetét, a harmadikban már egyenesen Chicagóba kirándulunk, hogy az ottani urbanista forgatagban tűnjön fel Ő, tudjátok ki. És mivel ezúttal már egy kizárólag videóra megjelenő sequelről van szó, előre borítékolni lehet a minőségbeli romlást…

Eli és Joshua nevelőszülőkhöz kerül Chicagoba – miután Eli egy csodás varázskönyv segítségével madárijesztőt csinál a feldühödött faterból -, de az ottani élet nem könnyű.  A régi szokások például megmaradnak, ugyanis Eli már az első este kimegy egy elhagyatott gyárudvarra, hogy a kofferében magával hozott csöves kukoricákat elültetve áldozzon a tudjátok kinek. A suliban aztán néhány feka rászáll az amish kinézetű Eli-ra, aki ezt úgy vezeti le, hogy még inkább megnöveszti a kukoricákat, merthogy nem titkolt célja az egész várost eluralni velük. Első lépésként kinyírja az mostoha muttert,  majd a szociális munkás kerül sorra, aki rájön, hogy valójában Gatlinből származik, és mintha egy napot sem öregedett volna az ott történt események óta. A srác összegyűjti a lakóhelyéhez közeli gyermekeket, és mivel apja busás hasznot remél az Eli által termesztett (egyébként ízletes) kukoricából, gyakorlatilag támadhatatlan. Testvére azonban szép lassan kezd rájönni a viselt dolgaira, és ellene fordul…

Míg a második epizód egy korrektnek mondható mozis folytatásnak bizonyult, addig ez a fejezet már bőven a középgyengén muzsikáló videós kategóriába tartozik. Kilencvenes évekbeli modernebb hangulat, néhol szürreálisnak vagy csak simán butának ható szituációkkal vagy éppen logikai buktatókkal a forgatókönyvben. A kor követelményeinek hatására jóval több számítógépes trükköt láthatunk, mint eddig bármikor, bár ezek színvonala néha egészen gyenge, például amikor a szociális munkást egy öngyújtójából kirobbanó tűzcsóvával égeti halálra. De az is teljesen felesleges, amikor a halott apja madárijesztőből valamiféle kukorica-szörnnyé változik csak azért, hogy ijesztő legyen az a rész.

Ebben az epizódban legtöbbször a kukorica hirtelen támadó gyökere lendül mozgásba, és kígyószerű kacsként nemcsak különféle fejen található járatokba hatol be, hanem egész egyszerűen a nyakadra tekeredik és letépi a fejedet, de a gerinceddel együtt! Ha szemet hunyunk a már-már szürreálisnak ható kukoricagyökér-támadások felett és a tény, miszerint egy kihalt gyár döngölt talaján növeszt Eli néhány négyzetméter kukoricát (amit a faterja már nagyban üzletnek lát) sem veszélyezteti agyi kapacitásunkat, akkor még mindig tartogatnak egy olyan finálét, amit nem úszhatunk meg ép ésszel.

És ez pedig az ordenáré módon a földből előtüremkedő amorf Corn-Godzilla szörnyű támadása, amely gyakorlatilag lerombolja az egész mítoszt. Merthogy Ő, Aki A Sorok Mögött Jár, soha sem látható, csak mindig utalnak a jelenlétére. Egy mítosz, ha úgy tetszik, egy eszme, egy vallás, ami nem materializálódik, pont ettől marad természetfeletti. Erre most láthatunk egy több karral ellátott, tűhegyes fogú monsztert, ami a gyökér-csápjaival sarlókat dobál a fiatalokba, ha azok véletlenül nem fuldokolnak éppen a hirtelen jött talajvízbe… kész káosz. És még ezt is tudják überelni az utolsó utáni csattanót sejtető képsorokban, amint egy hajó fedélzeten egy öltönyös fazon beleszagol a kukoricába, és lám, megköttetik az üzletet. De ami ebben a harmadik részben kiváló terménynek minősül, a valóságban annyira középszerűen csapnivaló.

Értékelés: 6/10

eyescream