A 2005-ben készült első részben bemutatott sötét helyeket kedvelő mumustól való végtelen paranoiát egy családi házból egy rehabilitációs intézmény keretei közé helyezték át, ráadásként egy jó nagyot csavartak az egész történeten. Így esett, hogy csak a nyomokban sikerült az első részhez kapcsolódó folytatást készíteni, és természetfeletti thriller helyett inkább csak egy slasher lett a végeredmény.

A történet a Poter-testvérpárról szól, akik még gyerekkorukban szemtanúi voltak, ahogy egy idegen meggyilkolta a családjukat. Míg Henry egy mentálhigiénés intézményt sikeresen megjárva végre elkezdené saját életét alakítani, Laura nevű húga sajnos még mindig képtelen megemészteni a történeteket, és saját érdekében ezen a helyen marad. Ami nem is lenne baj, hiszen rajta kívül is akadnak még egyéb fóbiával megáldott páciensek (agorafóbiás, baktériumfóbiás, érvagdalós, evési zavarokkal küzdő stb.), csakhogy a hallucinációiban létező mumus egyesével kezdi elkapdosni őket…

Nem akarok spoilerezni, de míg az első részben nem tudhatjuk pontosan, hogy ki vagy mi az elkövető, mert olyan ravasz módon csavarják a szálakat, itt már a nagyjából a film felénél sejthető, hogy nagyon is kézzelfogható az elkövető személye. Hangulatában sajnos nem sikerült hozni az eredeti alkotás misztikus atmoszféráját és a feszültség-faktora sem akkora, azért egy újságcikk formájában megpróbálják az előző részben történtekhez kapcsolni.

Feltűnik benne a meglehetősen unszimpatikus Tobin Bell (Jigsaw) doktor karaktere, de előre bocsátom, hogy nem sok vizet fog zavarni, azonban a páciensek személyre szabott büntetéseit látva nem egyszer jutott eszembe a Fűrész-franchise kreatív csapda-rendszere. És ha már itt tartunk, mindenképpen meg kell, hogy említsem, az előző részhez képest jóval bevállalósabbak voltak a készítők. A halálnemek elég változatosra sikerültek, és egy-két helyen még konkrét beleket is láthatunk, ami azért elég nagy szó egy ilyen kaliberű filmnél.

Összességében tehát egy teljesen más irányvonalat visz tovább, mint elődje, és ezáltal hangulata is inkább egy természetfelettinek álcázott slasher-horrorhoz áll közelebb, mint egy thrilleréhez. Egyszer azonban még így is nézhető maradandó károsodás nélkül.

Értékelés: 6/10

eyescream