Rick Remender és Wes Craig világhírű képregényének újabb öt füzetét (12-16) feldolgozó harmadik kötetében a Haláltanok Király Iskolájának növendékei az év végi vizsga felé menetelnek; egyes barátságok felbomlanak, más szövetségek átrendeződnek. Az eddig megszokott társadalom- és politikakritikai attitűd helyett pedig sokkal nagyobb szerepet kapnak főhősünk személyes problémái és kapcsolataik átalakuló rendszere.

A második kötet végén hőseink leszámolnak Farpofa és a déli suttyók brigádjával, de nem mindenki ússza meg a kalandot sértetlenül. Míg Billy és Saya elmenekülnek, addig Chico apjának bosszúálló osztaga vérre szomjazva várja Mariát és társait, azonban a lány mindenki legnagyobb meglepetésére pengén kivágja magát a szituációból… Marcus ezután mindent újraértékel, és  szerelmet vall Mariának, de miután a latin szépségnek váratlanul nyoma vész, Saya felé próbál közeledni, aki pedig kerek perec kikosarazza. A kezdeti barátságok tehát felbomlanak, a szövetségek átrendeződnek, és ezt még csak tetézi a tanév végi vizsga, amely bizony vérre megy!

Ha az első kötet a vagány és újszerű kezdet, egy bátran előtörő kritikus hangvétel első megnyilvánulása, a második pedig az adrenalinban dúskáló kalandokat felölelő csoportkohézió csúcsra járatása, akkor ez a harmadik széria bizony egyfajta lejtmenet, ami az intrikák és cselszövések melegágya. Marcus (füzetébe folyamatosan rögzített, narrációjában pedig megelevenedő) világfájdalma újabb és újabb pesszimista hullámokat generál, amiket nem átall társai felé is kinyilatkoztatni, és amelyekkel további nem várt események előidézője lesz. Míg a régi társaságának tagjait paranoiás módon igyekszik elüldözni magától, újabb és újabb kapcsolatokban próbálja túlélni a hétköznapokat, miközben mindenhonnan csak fenyegetést észlel.

A Kígyóverem első felében egyértelműen Maria és a régóta forralt bosszú motívuma lett a főszereplő, addig a folytatásban már szinte mindent Marcus magánya és depresszív önsajnálata hat át – előbbiben narancs és vörös színek dominálnak, az utóbbira pedig a fakóbb képi világ használata jellemző. Mindezt nagy ritkán megszakítva humoros gegekkel, kortárs zenekritikával vagy éppen önpusztításba hajló bulizós képsorokkal. Egy kétoldalas gombás hallucinációban  konkrétan hasonlóan szivárványos, őrült és bizarr transzcendentális montázst kapunk, mint ami az első kötet las vagasi kiruccanásakor. De nem kell félni, mert a nagyívű akciók és a kegyetlen jelenetekbe megelevenedő véres leszámolások sem maradhattak ki, és néhány a cselekmény szempontjából eddig csak tartalékban lévő epizódszereplő is előtérbe kerül, úgymint Petra vagy Viktor.

Rick Remeder és Wes Craig sorozatának harmadik etapjában tehát jóval kevesebb az eddig megszokott általános kritikai hangvétel, de ugyanolyan minőségi szórakozást (és izgalmas cliffhangert) kínál, akárcsak az előző kötetek!

Értékelés: 9/10

eyescream

A könyvért köszönet a FUMAX kiadónak, akiktől ITT tudjátok megrendelni a kötetet.