Ha már tele a hócipőd a Föld lakosságát újra és újra leigázó globális zombijárvánnyal vagy csak szimplán legyintessz a fertőzés utáni poszt-apokaliptikus túlélésért vívott harc sablonos alapötletére, és valami sokkal egyedibbre vagy ötletesre vágysz, akkor sem kell paráznod – csak az átlagosnál egy kicsit jobban körülnézned. Mindjárt itt van ez az ausztrál produkció, amiben az élőhalottakat nemhogy kifejlett emberi egyedekre, hanem egyből gyerkőcökre szabadítják rá, méghozzá egy oviscsoportra. Jópofa, kissé komolytalan szórakozás kell? Hát tessék, most megtaláltad!

A felnőni képtelen, ezért a párkapcsolatában is folyamatosan problémákkal küzdő Dave egy nagyobb veszekedés után elviharzik, és nővérénél köt ki. Felix nevű unokaöccsét felhasználva roppant fifikás módon megpróbálja visszahódítani barátnőjét, csak éppen arra nem számít, hogy párja éppen egyik munkatársával kefélget – így a leánykérési projektnek is annyi. Ezt kiheverendő hősünk szemet vet Felix óvónőjére, az elbájoló Miss Caroline-ra, akiért még azt is bevállalja, hogy önkéntes kísérőként vegyen részt a gyerekek közelgő kirándulásán. Másnap tehát elutaznak a Pleasant Valley nevű szabadidőparkba, azonban az élményközpont követlen tőszomszédságában (hol máshol, ugye?) lévő katonai bázisról rosszindulatú zombik szabadulnak el, és őket sem kímélik…

A viszonylag ismeretlen ausztrál Abe Forsythe második (nagy)játékfilmjére csak azt tudom mondani, hogy jópofán szórakoztató. Mint a horror-komédia címkével ellátott produkciók többségénél, itt sem a félelemkeltést vagy a rettentő izgalmakat állították középpontban, inkább csak a szituáció pikantériáját jelentik az élőhalottak váratlan feltűnése, ergó egyértelműen a vígjátéki zsáner dominál. A megmosolyogtató felnőtt vs. gyerek gegektől kezdve, a káromkodásra éneklő ovikóruson keresztül egy csomó aranyos jelenetet kaphatunk a játékidő során, és az egészet mind csak fokozza a naiv gyermeki őszinteség és az éhes zombik közötti párhuzam, amely újabb és újabb vicces dolgokat szül.

Lupita Nyong’o idén már megcsillogtatta sokoldalú tehetségét az US-ban, ez a szerep is remekül áll neki – főleg hogy itt már egy sokkal nőiesebb formáját mutatja, mint az említett produkcióban -, a másik főszereplőt játszó Alexander England (aki fancsali pofájával szerintem kiköpött ausztrál Nikolaj Lie Kaas) inkább csak egy szerethető(en balfék) fickó, minimális kvalitásokkal.

Bár említettem, hogy nem igazán erős filmünk horror-oldala, azért meg kell jegyezni, hogy az általában távolabbról mutatott lincselő zombitömegből nagy ritkán előmerészkedő alakok nem festenek rosszul, sőt egyes esetekben még egy-egy laza fejlevágás vagy béltépést is megengedtek maguknak az alkotók. Nyilván valamennyire PC-nek kellett maradnia, ha már mégis csak ovisokról készült film, azért egy-két morbidabb dolgot ők is kapnak a dagi gyermekműsoros mókamester, Teddy McGiggle karakterétől, haha! Bár nem tartalmaz semmiféle világrengető újdonságot – nekem mondjuk egy kicsit sok volt a dalolászásból -, összességében egy kedves és szerethető, jópofán szórakoztató produkciót tettek le az asztalra az ausztrálok.

Értékelés: 7/10

eyescream