Joe Hill és Gabriel Rodriguez dark fantasy műfajban alkotott (két Brit Fantasy- és egy Eisner-díjat bezsebelt) zseniálisan szórakoztató képregénye tovább folytatódik. Az első kötetben megismert hőseink újabb, különféle természetfeletti funkciókkal bíró kulcsokat találnak házukba, de a múltból itt rekedt kútból kiszabadult gonosz sem tétlenkedik, hogy megkeserítse az amúgy sem túlzottan vidám életüket. A Fumax kiadó keménytáblás kötetében ismét csak két részt (Crown of Shadows, Keys to the Kingdom) nyújt át nekünk ebből a felejthetetlen történetből!

Az Árnyak koronája című első könyvben az anyja, Nina alkoholizmusa sajnos egyre erőteljesebben mutatkozik, míg Kinsey újdonsült barátaival egy barlangban leereszkedve próbál múltbeli rejtélyek után nyomozni. Persze Susogó, a Kút Úrnője sem tétlenkedik: az otthonukban egyedül lévő fiatalokra egy egész árny-hadsereget szabadít rá, amit aztán csak nagy nehezen tudnak likvidálni. A második történetben (Az ország kulcsai) újabb kulcsok kerülnek elő – úgymint: Állatkulcs, Bőrkulcs, Lánckulcs, illetve A zenedoboz kulcsa -, Susogó pedig újabb csalafinta, ámde nem kevésbé aljas módszerekkel próbál a Locke család gyermekeinek életére törni, míg végül lassan mindenkinek összeáll a kép, hogy kicsoda valójában…

Mást nem igazán mondhatok, mint amit az első kötet kapcsán írtam: egyszerűen zseniális, amit Joe Hill ezzel a képregénnyel művel. A saga eddig olvasott fejezeteiben egy annyira emberi (értsd: drámai szituációkban bővelkedő) történetet mesél el hihetetlenül ötletes fantasy-elemekkel nyakon öntve, hogy egyszerűen képtelenség nem rajongani érte. Ellenállhatatlan az egész, hogy más ne mondjak. Az előző kötet a mostani cselekményeihez képest inkább csak amolyan bemelegítés volt – pedig aztán abban is akadtak meredek dolgok -, de úgy érzem, hogy itt most még egy fokkal intenzívebb (durvább és sötétebb) szituációkat képtelenek hőseink átélni. Ezen fenyegetések közben pedig a valóság talaján olyan hétköznapi témák kerülnek terítékre, mint a gyermeki különcség, a gyász feldolgozása, a rasszizmus, vagy éppen a családon belüli bizalom kezelése.

Gabriel Rodiguez rajzai ezúttal is hathatós támogatást jelentenek az események kibontásához. A chilei rajzoló a kötetet végigkísérő, hagyományos panelozása a Veréb című epizódban egy kissé felborul, ugyanis némileg formabontó módon középre rendezett oszlopban láthatjuk viszont az eseményeket, míg a háttérben az aktuális történesek legfontosabb elemét kapjuk kimerevítve. Még a vizualitásnál maradva, Az áldozatok című részben a gyermeki játék-fantázia megelevenedésének összemosása a valóság képsoraival megint csak iszonyatosan eltalált, de nem kevésbé hibátlan az árnylények támadása. Hihetetlen, hogy mennyi fantasztikus (és persze ördögien gonosz) entitást sikerült életre kelteniük. A Február-ban lezajló események zanzásítása szintén jó ötletnek bizonyult, bár én személy szerint kíváncsi lettem volna – mind az újabb kulcsokra, mind az újabb támadásokra – jóval részletesebben kibontva.

A rendkívüli igényességgel készült keménytáblás luxuskiadás végén lévő függelékben az eddig megismert kulcsokat és azok funkcióját mutatják be, majd pedig a Fény és Árnyék Galéria névre keresztelt részben összegyűjtötték a kötet szereplőit, de az árnylények galériáját sem hagyták ki a szórásból. Ha valakinek még ez sem lenne elég, hogy már most beszerezze magának Joe Hill mesterművét, annak csak annyit mondok: nemsokára jön belőle a Netflix-sorozat, és utána tényleg muszáj lesz!

Értékelés: 10/10

eyescream

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni!