Novemberben a Serial Chillers csapata a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakjával foglakozik. Az illető vastagon beleírta nevét a horrortudomány egyetemes kódexébe. Báthory Erzsébetről, az erdélyi grófnőről van szó, akiről megszámlálhatatlan hátborzongató história terjengett életében és terjeng ma is, legismertebb mind közül az, hogy fiatalságának megőrzése érdekében ártatlan lányok vérében fürdött. Az elkövetkezendőkben arra teszünk kísérletet, hogy minél részletesebben bemutassuk, ki is volt ő valójában.

Elsőként a The Countess című amerikai-francia-német koprodukciót választottuk ki elemzésre, amely időrendi sorrendben szemlélteti a főszereplő életének mozzanatait: születését, gyermek-és serdülőkorát, majd pedig felnőttkorát, végül tragikus és méltatlan halálát, amikor is befalazzák a Csejtei vár egyik szobájába, s onnantól kezdve pedig nem beszélhet senkivel, csak élelmet és vizet juttatnak be hozzá egy szűk nyíláson keresztül, egészen 1614-ben bekövetkezett haláláig. A kezdő jelenetben Thurzó Istvánt láthatjuk Báthory sírjánál, ő lesz végig a narrátorunk. A fiatalember Thurzó György nádornak és egyben Árva vármegye főispánjának fia, akit szerelmi szálak fűznek az asszonyhoz, de a köztük lévő nagy korkülönbség miatt kapcsolatuk nem teljesedhet ki, s az sem kedvez nekik, hogy a kezére – de főleg birtokaira és vagyonára – a kedves papa is nagy hévvel áhítozik.

A film számos baklövést tartalmaz, egy jobb érzésű, történelemben is jártas néző sűrűn temetheti tenyerébe az arcát a téves vagy oda nem illő részletek láttán. Például Báthory első áldozata az egyik szobalánya, aki tizenhat éves és még szűz. Akkoriban az emberek jóval kevesebb ideig éltek, mint manapság, kevesebb idejük volt tehát az élet dolgaira. Ebből következik, hogy a tizenhat éves lányok nagy valószínűséggel már rég férjnél voltak és egy-két gyereket is világra hoztak, a szolgálólányok jellemzően a 10-12 éves korosztályból kerültek ki. Egy másik jelenetben a vacsoraasztalnál, ahol prominens hölgyek és urak – köztük egy püspök – foglalnak helyet, Erzsébet és nagynénje, Klára mindenféle szexszel kapcsolatos dologról beszél. Akkoriban (és még évszázadok múlva is!) az illem szerint szigorúan tilos volt egy előkelő hölgynek társaságban ilyesmiről beszélnie. Végezetül két apróság: a sztoriban az asszony 39 évesen özvegyül meg, a valóságban 44 éves volt férje halálakor, előbbiben három gyermekkel ábrázolják, a valóságban pedig hat volt neki. Véleményem szerint ha valaki történelmi film készítésére adja a fejét, az a minimum, hogy jó alaposan utána néz a megjeleníteni kívánt kor minden részletének.

De nem csak ez a baj vele. A történet összecsapott, az események rohannak előre, a nézőnek nincsen egy nyugodt perce sem kicsit megemészteni a látottakat, máris jön a következő jelenet. Különösen igaz ez az elejére, amelynek célja volna bemutatni, mik azok a tényezők, amik a grófnő személyiségét formálták, kik voltak életének meghatározó szereplői, hol voltak életének jelentősebb helyszínei. Nádasdy Ferenc például csak egy nyúlfarknyi szerepet kap, pedig mint Báthory Erzsébet férje és rettegett magyar hadvezér jóval többet érdemelt volna, már csak azért is, mert erejét és hatalmát végtére is ő helyezte szilárd alapokra. A komplett film olyan, mint egy vázlat, amit félbehagytak, pedig sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Maguk a dialógusok is nagyon eltúlzottak, szeretnének drámaian hatni, de valójában üres fecsegés az egész. Ettől sokkal inkább hasonlít szappanoperára, mint igazi, lélekbe hatoló drámára. Legalább a ruhák és a díszletek szépek.

Ez az alkotás több szempontból is Julie Delpy névjegyét viseli magán: ő írta a forgatókönyvet, a rendezés is az ő keze munkája, ahogy a zene is, és természetesen ő játssza a főhősnőt. Oldalán az ifjú Thurzó Istvánt Daniel Brühl alakítja, akit leginkább a Good bye, Lenin!-ből ismerhet a közönség, illetve az Oscar-díjas William Hurt, Sebastian Blomberg és Anamaria Marinca is jelentős szerepeket kaptak. A film fogadtatása többnyire negatív volt, a Variety Magazine és az Associated Press is lehúzta, előbbi a cselekmény pszichológiai hátterét hiányolja, utóbbi szerint bár a jelmezek, a rendezés és a zene megállják a helyüket, ez a véres mese mégsem különösebben ijesztő.

Bevallom, már nagyon vártam, hogy Báthory Erzsébetről írjak. Gyakorlatilag kislány korom óta rajongok érte és mindig is érdekelt a “véres grófnő” körül lebegő éjsötét és titokzatos aura. Ehhez képest nagyot csalódtam, miután befejeztem. Gyakorlatilag semmit nem ábrázoltak abból, milyen stratéga volt ő, hogyan volt képes a 16-17. században nőként irányítani birtokait, hogyan intézte diplomáciai kapcsolatait, akár II. Mátyás magyar királlyal, akár a nemesség tagjaival, vagy az egyházi főméltóságokkal, a török elleni háborúból hogyan vette ki a részét. Végig a szépség és fiatalság utáni kétségbeesett hajsza állt a középpontban, ami nyilván kellett bele ahhoz, hogy megértsük lényének az egészét, ám véleményem szerint elég lett volna kisebb koncentrátumban ábrázolni ezt.

Kinek ajánljuk: Aki történelmi szempontból valami hiteleset szeretne látni, ne ezt a filmet nézze meg. Bár látványos és a maga módján még szórakoztató is, ennél többet sajnos nem tud nyújtani.

Értékelés: 5/10

Norka