Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert alkotásait is elővegyék vagy éppen leporoljanak néhány régebbit, az évtizedek óta tervezett grandiózusabb adaptációk pedig végre (sorozat vagy éppen kábeltévés formában) realizálódjanak.

Az idei ősz tökéletes példája ennek a Stephen King reneszánsznak. Alig múlt el a Vesztesek Klubja vs Krajcáros második (egyben reméljük utolsó) összecsapásának mozis premierje, október elején megérkezett aktuális kritikánk tárgya. Eközben elindult a Castle Rock második szezonja, amelyben a fiatal Annie Wilkes ténykedéseit követhetjük nyomon, november elején pedig a magyar mozikba is befut a Mike Flanagan dirigálta Ragyogás-folytatás, az Álom doktor.

Ebből is látszik, hogy nincs megállás, a rémmesék koronázatlan királyának munkái továbbra is gőzerővel száguldanak a képernyőkre. E tendencia egyben azt is jelenti, hogy a vadonatúj, friss műveit is sokkal gyorsabban láthatjuk viszont audiovizuális formában, mint eddig bármikor. Erre kiváló példa a fiával közösen írt, A magas fűben című novellája, amely a Netflix égisze alatt készült el.

Az alapanyag már 2015-ben felkeltette Vincenzo Natali (Hibrid, Kocka) érdeklődését, de a végső bejelentés 2018 májusában érkezett a Netflix háza tájáról. A nagyszerű vizuális megoldásairól ismert amerikai-kanadai rendező legújabb munkájának főszereplője végül Patrick Wilson (Démonok között-univerzum) lett.

A nem túl komplex cselekmény szerint egy testvérpár – egy várandós hugi és annak bátyja – éppen úton vannak egy másik városba, amikor pihenőjük alkalmával segélykiáltásokra lesznek figyelmesek az út melletti sűrű fű közül. Ahogy az ilyen jellegű filmeknél szokás: nem igazán gondolnak rosszra, így bemerészkednek, hogy segítsenek a hang tulajdonosának, viszont ők maguk is bajba kerülnek…

eyescream: Nyilván valahogy meg kellett tölteni a másfél órás játékidőt, mert az eredeti alig hatvan oldalas novella cselekménye legfeljebb csak egy misztikus széria 40-50 perces epizódjára lett volna elég, így magától értetődően kibővítették az alapszituációt. Kapunk egy elhibázott döntését belátó, aggódó szeretőt, valamint a novellában alapvetően meg nem magyarázott, inkább csak sejtetve felvázolt misztikus jelenséghez is megpróbáltak valamiféle többletjelentést illeszteni.

Magában a vizualitásban nem csalódtam, még ha többnyire nem láthattunk mást, mint igazi füvet, CGI-füvet és még annál is több füvet, viszont a helyzetből kikacsintó apróbb részletek jól sikerültek. A közepes talentummal mutatkozó szereplők közül nekem egyértelműen Patrick Wilson játéka vitte a prímet; bár az is lehet, hogy a magából teljesen kiforduló családapa karaktere alapból egy hálás szerep. A film kezdeti forrás-feszültsége szép lassan átmegy kilátástalan, reménytelen egzisztencialista bolyongásba (helló, KOCKA), ami szerintem elég jól illik ehhez a fajta természetfeletti misztikumhoz. Összességében tehát pozitív a mérleg – még ha több helyen le is ül a film, és a túlnyújtottság egyértelmű jeleit érzem rajta. Úgy vélem, mindent kihoztak belőle, amit csak ebből a rövidke alapanyagból lehetett.  8/10

afiaf: A végeredmény pont olyan felemásra sikeredett, mint amilyenre előzetesen számítottam. A novella nyúlfarknyi cselekménye miatt egyértelmű volt, hogy megpróbáljak majd feltuningolni a sztorit. Az is evidens volt, hogy ez közelében sem lesz az eredeti alapanyag minőségének, ráadásul színészek frontján sem sikerült nagyon acélosra (Patrick Wilson-t leszámítva) a produkció. Szerencsére jó hír is akad, hiszen vizuálisan kifejezetten erős az összkép, néhány pillanatra sikerült megidézni a novella misztikus atmoszféráját, ami már önmagában is nagy fegyvertény.

A 100 perces játékidőn lehetett volna kurtítani. Az önismétlés csapdáját elkerülendő egy negyedórával rövidebb verzió jóval feszesebb és izgalmasabb alkotást eredményezett volna. Mivel az utóbbi évekből ez az egyik kedvenc King-írásom, nem tudok igazán haragudni rá, de a végeredmény sajnos elmarad az utóbbi időszakban megszokott Stephen King-adaptációk nívójától. Örülök, hogy elkészült A magas fűben mozgóképes verziója, de mindenki jobban jár, ha a novellát olvassa inkább. Ígérem, nem fog sokáig tartani! 6/10