Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a roppant erős kezdés ellenére (Madarak, Cápa, Piranha) sajnos az állatos horror alműfaja nem futotta be azt a növekedési pályát, ami potenciálisan rejlett benne. Éppen ellenkezőleg, napjainkban, ha valaki pl. cápák vagy krokodilok ténykedésével forgat horrorfilmet, szinte automatikusan a trash bélyeget kapja.

Talán ez lehet az egyik oka annak, hogy a magyar forgalmazó végül törölte a Crawl mozis bemutatóját, így Alexandre Aja legújabb alkotása pár hónap késéssel úszott csak be otthonainkba. A francia fenegyerek bő másfél évtizeddel ezelőtt leszállította eddigi karrierje abszolút csúcspontját, a Magasfeszültség azóta is a francia extrém egyik legszebben ragyogó ékköve.

Az ezután következő álomgyári pályafutás már nem sikerült ilyen egyöntetűen nagyszerűre, de az általa elkövetett újrafilmeket (Maniac, Piranha 3D, Tükrök, Sziklák szeme) nem érheti komoly kritika. Sőt, ez eredeti alapanyagokkal szemben többször is sikerült maradandóbbat alkotnia, ami azért ritkaságszámba megy Hollywoodban. Úgy látszik a francia író/rendező (szemben az itthoni forgalmazóval) még lát potenciált az állatos témában, legújabb aligátoros kalandjai pedig kifejezetten körömrágósra sikeredtek.

Haley (Kaya Scodelario) dacolva minden ésszerű gondolattal egy ötös erősségű hurrikán közepébe hajt, hogy felkutassa édesapját. Dave (Barry Pepper) nem válaszol lányai hívásaira, de hamarosan kiderül, hogy önszántán kívül nem használja telefonját. A kőék egyszerűségű történet szinopszisa ennyiben ki is merül, de természetesen flashback jelenetek formájában kapunk némi karakter-mélyítést, ami egy szerető, de problémáktól nem mentes apa-lánya kapcsolatot ábrázol.

A nagy meglepetés a pincében várja a lányt, gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem várt látogatók jutottak be a ház alá. A közeledő időjárási káosz szép lassan vízzel tölti fel a szintet, így főszereplőink egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a túlélésért folytatott küzdelemben. A Crawl egy igazi macska-egér harc, ahol egyre kevesebb pénzt tennénk a nem hidegvérűek diadalára, ráadásul a természet még extra erőket is mozgosít a páros eltüntetésére.

A Florida környékén nem szokatlan természeti jelenség legmagasabb fokozata nem egy egyszerű vihar, a szél akár 250 km-es is lehet, teljes házakat megsemmisítve (lásd a Dorian hurrikán idei pusztítása). A szinte egy helyszínen játszódó kamaradarab legnagyobb erénye, hogy pörgős és izgalmas, a szűk másfél órás játékidő nagyon gyorsan elszalad. Az apa-lánya duó korrekt alakításokkal rukkol elő, szimpatikus párosról van szó, akikért tudunk szorítani.

A végeredmény szempontjából döntő fontosságú volt a CGI-aligátorok kinézete, ami a költségvetés (13,5 millió dollár) tükrében tisztességesnek mondható. Kritikaként felhozhatnám, hogy lehetett volna több élet a szemükben, de a hüllők ezen fajtája amúgy sem erről híres. A mozgásukon mondjuk lehetett volna még csiszolni, de egyáltalán nem zavaró az összkép.

A feszültség okosan van felépítve, de ezt korábbi alkotásai alapján el is vártuk a francia direktortól. A Crawl tipikusan egy olyan darab, ami pontosan azt szállítja, amit a trailer-ben is vállal, így nincs zsákbamacska a műfaj rajongói számára. Részben ennek is köszönhető a pénzügyi sikere, a közel 90 millió dolláros mozis összbevétel bizonyítja, hogy Sam Raimi még mindig tudja hova kell befektetni.

Nem állítom, hogy tökéletes, nem fogja fenekestül felforgatni a horrorfilm-történelmet, de pont annyival emelkedik ki az idei átlagból, hogy érdemes legyen megtekinteni. A többit pedig a kedves Olvasókra bízom, de fontos megemlítenem, hogy állítólag a krokodilok még az aligátoroknál is erőszakosabbak. Ha jól sejtem a folytatás forgatókönyvírói megbeszélésén ez már szóba is került.

7/10

afiaf