Épp időben a Halloween-szezonra a magyar mozikat is elérte a Haunt, ami az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, október utolsó napján felbukkanó kísértetházak és a slasher alműfajának egyvelege. A Hell Fest vagy a The Houses October Built-filmek már bizonyították, hogy az egyedi atmoszféra rengeteg pluszt szolgáltathat az amúgy már régóta tetszhalott állapotban lévő szubzsánernek. Ugyan az említett darabok távol állnak a tökéletességtől, de egyszeri szórakozásnak abszolút megfelelnek, különösen Halloween közeledtével.

A történet középpontjában Harper (Katie Stevens) áll, aki éppen egy mérgező kapcsolatból menekülne. A túlzottan féltékeny és erőszakos barát mindenhova követi, ezért nem tervez nagy mulatságot Halloween estéjére. Barátnői azonban rádumálják a kimozdulásra, ahol természetesen találkozik egy tökéletesnek tűnő pasival. A baráti társaság egy szórólap hatására útnak indul egy extrémnek ígérkező kísértet-ház felé, ami életük legrosszabb döntésének bizonyul.

Már a bejáratban álló bohóc sem tűnik százasnak, a szobák pedig egyre durvábbak és betegebbek lesznek, egészen addig, amíg egyikük eltűnik, a másik pedig megsérül. Ezek már nem férnek bele az extrém kereteibe sem, a kis csapat hamar egy élet-halál harc közepén találja magát. Ahogy látszik is a sztori, ahogy általában a slasherek esetében, nincs túlbonyolítva, hiszen itt tulajdonképpen mindenki két lábon járó hulla, csak még nem tud róla. Kivéve természetesen az alműfaj egyik legfontosabb szabályát, a final girl-t. Nem akarok nagy poénokat lelőni, de itt viszonylag egyértelmű, hogy ki lesz az.

A Haunt így nem tartogat óriási meglepetéseket a nézők számára, de az ismert paneleket roppant tisztességesen rakosgatja. Okosan van felépítve az atmoszféra, jó darabig bizonytalanságban tart, hogy nem csak képzelődnek-e főhőseink, aztán egy pont után elszabadul a pokol. A véres jelenetek elég explicitek, nem sokat finomkodtak az alkotók. A színészek hozzák a kötelező közepest, nem nagyon lehet kiemelni egyiküket sem, de egy slasherhez ennyi épp elég.

Az író/rendező páros (Scott Beck, Bryan Woods) neve ismerősen csenghet a tavalyi év egyik legjobb horrorfilmjének (Hang nélkül) kapcsán, ahol ők szállították az alapötletet. Új munkájukon is tisztán érződik, hogy értenek a műfajhoz, sallagmentes és szórakoztató másfél órát prezentáltak. Kifejezetten örülök neki, hogy a forgalmazó elég bátor volt felkarolni egy ilyen alkotást és pont időben eljuttatni a magyar mozikba. A műfaj kedvelőinek mindenképpen erősen ajánlott látnivaló, ha már Eli Roth rakott bele némi pénzt, Ti is megtehetitek! Csütörtöktől irány a mozi!

7/10

afiaf