Quentin Tarantino neve még azok számára is ismerősen cseng, akik nem vallják filmrajongónak magukat. Az egykori videotékás fenegyerek napjaink egyik legismertebb alkotója, akinek minden munkája élményszámba megy. Ezúttal egy sajátos szerelmeslevelet írt Hollywoodhoz, amelyben a Leonardo DiCaprio és Brad Pitt szuperduó mellett a korszak elsőszámú közellenségének, Serial Chillers sorozatunk sokat emlegetett szereplőjének, Charles Manson-nak is szorított egy kis helyet.

A bevezetőmben említett élményfaktor hatványozottan igaz a Volt egyszer egy… Hollywood premierjére, hiszen Tarantino már korábban bejelentette, hogy tíz nagyjátékfilmet tervez. Mielőtt mindenki lázas számolgatásba kezdene, a pánikot elkerülendő tisztázzuk, hogy a Kill Bill két részét egy filmnek kell tekinteni! Így a matek azt mutatja, hogy aktuális alkotásán kívül még egy egészestés mókára számíthatunk tőle, ami egyáltalán nem sok, ráadásul mostanában hírbe hozták a következő Star Trek-film kapcsán.

Egy kézlegyintéssel el is intézhetnénk ezt a pletykát, de mivel igazi rajongóról van szó, ráadásul az amerikai író/rendező híres arról, hogy mindig a saját útját járja, még akár össze is jöhet a projekt. Természetesen televíziós platformon, illetve egyéb formában aktív maradna, de a tíz filmmel befejezettnek tekinti filmográfiájának ezen részét. Az izgalmakkal teli felvezetés után következzenek a piszkos részletek, lássuk mire jutott Tarantino a ’60-as évek végi hollywoodi (rém)álommal!

1969-ben járunk, a történet főhősei pedig a szebb napokat megélt színész, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio), és kaszkadőre, Cliff Booth (Brad Pitt). Rick a nagy népszerűségnek örvendő Bounty Law sorozat után megpróbálná megvetni a lábát a mozifilmek világában, de az út elég rögös. Egyrészt az idő múlása őt sem kíméli, alkoholizmusa pedig nem segít sokat az előremenetelben. Cliff mindenben támogatja, a közel egy évtizedes kapcsolat pedig életben tartja Rick reményeit, aki még egy hat hónapos európai kiruccanást is bevállal barátja unszolására. Mindezt úgy, hogy akkoriban ez egyértelmű lejtmenetnek számított az amerikai színészek számára. A nagy kérdes az, hogy mégis mi köze van ennek az alapsztorinak Charles Manson hírhedt szektájához?

Nos, Rick Dalton történetesen Roman Polanski és Sharon Tate (Margot Robbie) szomszédja, a többit pedig kedves Olvasóink fantáziájára bízom! A Volt egyszer egy… Hollywood egy roppant szórakoztató alkotás, ami tökéletesen illik korábbi munkáinak sorába. Érződik rajta, hogy ez a legszemélyesebb munkája, tisztán látszik az öt év munka is, amennyi ideig a forgatókönyvet finomítgatta. A karakterek remekül sikerültek, különösen igaz ez a fiktív főszereplő párosra. Nagyon meg lennék lepve, ha nem látnám mindkét nevet jövőre az Oscar-jelöltek listáján.

A valóban létező szereplőkkel kapcsolatban azonban vékony jégen táncolt Tarantino. Bruce Lee fellépése azóta is vita tárgya, több színész is visszautasította a szerepet és a harcművész zseni lánya hevesen támadja Tarantino-t édesapja jellemének ábrázolásával kapcsolatban. Sharon Tate megjelenítésével szándékosan nem is szeretett volna a realitás talaján maradni, amit sikeresen véghez is vitt. A Tate-család először elzárkozott a filmtől, de több személyes egyeztetés után áldásukat adták rá, még néhány eredeti családi ékszert is felhasználhattak a forgatás során.

A színészek természetesen tökéletesek, hihetetlen gárdával van dolgunk, ahol pár percnyi szerepekben is Al Pacino, Kurt Russel, Michael Madsen vagy Bruce Dern brillírozik. Technikai szempontból semmilyen kifogásnivalót sem találhatunk, mind a fényképezés, mind a filmzene pazarul illenek a korszakhoz. Az egész alkotás roppant autentikus, a legapróbb részletek is a helyükön vannak, de ez a minimum, amit egy ilyen korszakos zsenitől elvárhatunk. A Tarantino-univerzum rajongói tovább gyűjtögethetik a titkos utalásokat, mivel nem kevés akad belőle.

A sztori ugyan nem bánik kesztyűs kézzel a hippikkel, de azt hiszem ezzel mindenki együtt tud élni, főleg a befejezést követően. Valóban egy meglepő csavarról van szó, amit jobb, ha mindenki a moziban él át, de annyit elárulhatok, hogy szem nem marad szárazon. Összességében Tarantino újabb mestermunkát tett le az asztalra, a Volt egyszer egy… Hollywood ugyan nem a legjobb a munkája, de nem is áll nagyon távol tőle. Nincs más hátra, mint várni a pár év múlva érkező utolsó gyöngyszemet, és reménykedni benne, hogy addig meggondolja magát.

9/10

afiaf