A huszadik század második felére Bram Stoker regényének főgonosza, a vadregényes Erdélyről érkezett Drakula gróf beleivódott a köztudatban. A korábbi gótikus szörnyeteg, aki természetfeletti hatalmával rabul ejti áldozatait, gyakori vendég lett a horrorral kapcsolatos alkotásokban, szörnyfilmekben, valamint neve eggyé vált a vámpírmítosszal. Drakula jelmezbe bújt gyerekek szaladgáltak Mindenszentek éjjelén az Atlanti-óceán túlsó partján, a B filmek révén pedig szinte évente láthatták a nézők az erdélyi vérszívót a mozivásznon. Eme alkotások minősége filmről filmre változott, a vámpír népszerűsége azonban állandó maradt. 1966-ban William Beaudine és társai ezt és a korszak másik jelentős műfaját, a westernt meglovagolva próbáltak egy olyan filmet összehozni, melyben Drakula gróf a vadnyugat egyik legrettegetebb törvényenkívülijével, Billyvel, a kölyökkel csap össze. A mű double feature-ként jelent meg egy másik, hasonló horror-western hangulatú filmmel, a Jesse James Meets Frankenstein’s Daugther-el, vagyis a mozikban egymás után mutatták be őket.

Drakula gróf (John Carradine) a vadnyugaton szedi áldozatait, mikor összefut a lányához, Betty-hez (Melinda Plowman) igyekvő Mary Ann Bentley-vel és testvérével, James Underhill-el. A vámpír az utazás közben meglátja a hölgynél Betty képét, akit rögtön lenyűgöz a szépsége, majd az utasok, a vérszívó közbenjárásával, indián támadás áldozatai lesznek. A városba érve Drakula felveszi Underhill személyazonosságát, és megkeresi a lányt, akit épp a vadnyugat híres pisztolyhőse, Billy, a kölyök (Chuck Courtney) készül feleségül venni. A vámpír rögtön hatalmába keríti Betty-t, és csupán néhány német származású lakos, kiknek lányát szintén megtámadta a vérszívó, veszi észre, hogy ki is valójában ellenfelük. A helyi lakosok, Billyn kívül természetesen nem hisznek neki, így a törvényenkívülin a sor, hogy megmentse szerelmét Drakulától…

William Beaudine filmje lényegében a klasszikus vámpírfilm kliséket követi: egy fiatal lányt Drakula vámpírrá változtatna, melyet kezdetben csak a babonás keletiek vesznek komolyan, majd a hölgy szerelmére hárul a feladat, néhány társának segítségével, hogy a vérszívó ördögi tervét megakadályozzák. A hősök a természetfeletti ellen minden ismert fegyvert bevetnek, a sisakvirágtól (angolul wolfsbane, ez jelent meg a Lugosi Béla féle változatban is) kezdve, a karókon át, a vámpírt leleplező tükrökig. Mindezek mellett külön érdekesség, hogy ebben a változatban Drakula nem érzékeny a napfényre, így könnyen el tudja hitetni hamis személyazonosságát, valamint egyes esetekben együtt is étkezik a hősökkel. Mindezek mellett, habár áldozata felett képes uralkodni, azonban, főleg a végső összecsapásnál, a többi szereplő könnyen egyenrangúvá válik vele. A szörnyeteg legyőzése sajnos mellőz minden fantáziát, azonban visszahozza a klasszikus, Universal filmes hangulatot.

John Carradine sziporkázik Drakula szerepében, mely nem az első alkalom, ő személyesítette meg az erdélyi grófot a House of Frankenstein és House of Dracula alkotásokban még a ’40-es évek közepén. Sajnos mellette senki mást nem lehet kiemelni, a Billy-t alakító Chuck Courtney játékából feltűnően hiányzik az arcjáték, a többi karakter pedig eltűnik kettejükhöz képest. Természetesen hiányzik a műből a Drakula filmeknél megszokott gótikus hangulat is, hiszen vagy egy vadnyugati városban, vagy a pusztában játszódik a történet, azonban ehelyett egy kis westernes konfliktus és verekedés alakul ki Billy és egy irigye között, mely az eltúlzott pofonok miatt élvezetessé tud válni az erre fogékonyaknak.

Összességében, a Billy the Kid Versus Dracula nem egy kiemelkedő film, nem nyújt többet a vártnál, azonban a korai, B filmes hangulatot meg tudja teremteni nekünk. Ez a mű nem a vámpírfilmek etalonja, viszont a klasszikus kliséket és történetmesélést elhozza nekünk, egy középszerű alkotást nyújtva nekünk.

Értékelés: 6/10

Kiknek ajánljuk: Azoknak, akik kiváncsiak egy horrorsztár és egy vadnyugati legenda összecsapására.

Kele-man